Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)

Történelemtudomány - Fodor Miklós Zoltán: Élet a Bulgárföldön (A zagyvaapátfalvai bulgárkertészek)

NEOGRAD 2012 • A DORNYAY BÉLA

ÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVI.

(Canev Miklós szerint annyi pénzért, amennyit kapott, jöhetett volna többször is.) Canev Miklós egyébként Istenben hitt, de nem ragaszkodott az orthodox formaságokhoz, tisztelte a katolikus szentképeket is. Görög-keleti pap az 1950-es évek elejéig járt éves rendszerességgel Pálfalvára. Mihail Dimiter Kocsev („Bulgár Misi”) említette, hogy időnként elmentek Budapestre, a január 6-i Vízszentelő ünnepségre.

A Magyarországon megtelepedő bolgárok itt született gyermekeiket már általában római katolikusként keresztelték. Kocsev Hrisztov Bulgáriában született, de Magyarországon nevelkedő fia, „Bulgár Misi” még görögkeleti rítus szerint házasodott. „Bulgár Jancsi” viszont magyar feleségével már római katolikus szertartással kötött házasságot.

A bolgár kertészekkel foglalkozó feldolgozások leírják, hogy a külországban dolgozó bolgárok összetartóak voltak, így ügyeltek arra, hogy szokásaikat megtartsák. A második világháború után érkező „Bulgár Jancsi” a hagyományokra vonatkozó kérdésre azonban lakonikus egyszerűséggel válaszolt: „arra nem volt idő!”.

Két ünnep bírt még megkülönböztetett jelentőséggel, melyek megtörték a munkás hétköznapokat: a húsvét, valamint az ó-haza falunapja. A második világháború előtt a pálfalvai bulgárok egy fotó tanúsága szerint bizonyosan megtartották Vinograd falunapját (az otthoni búcsút), amely július 30-ra esett.

Canev Miklóséknál a névnapnak is meg volt a jelentősége: december 6-án került sor az esedékes disznóvágásra.

A bulgárok egymás között anyanyelvükön beszéltek. Canev Miklós magyar felesége értette a szavukat, bár inkább csak akkor, ha pénzről volt szó... Az első generációs, Bulgáriából érkezett bulgárok magyarul életük végéig kis akcentussal beszéltek. Kiejtésük egyik jellemzője volt, hogy a „gy” hangot nem ejtették ki („gyerekem” helyett „gerekem”)

A helyi bulgárkertészek Magyarországon született gyermekei már nem a kertművelésből éltek. Canev Miklós két lánya még örökölt ugyan földterületet, de ők és gyermekeik már felhagytak a kertműveléssel. (Canev Miklós unokája, Fodor Miklós József azonban kamasz korában nyaranként sokat dolgozott Kocsev Hrisztov kertészetében. Kocsev Hriszto két gyermeke közül „Bulgár Misi” közgazdasági szakközépiskolát végzett, de ő még folytatta a kertészkedést a 2000-es évek végéig. Húga, Jordánka (Dancsi) elköltözött Salgótarjánból, nem folytatta apja mesterségét. Ivan Toskov Petrov 2000-ig kertészkedett, gyermekei mással foglalkoznak. Stefan Kuloff két gyermeke Bulgáriába távozott.

Az 1960-as évekig a bulgárkertészetek a magyar városi lakosság ellátásában meghatározó szerepet töltöttek be. Szerepük a korszerű nagyüzemi, melegházas zöldségtermesztés általánossá válásával az 1970-es évekre fokozatosan csökkent.

A magyar vásárlók azonban mindig szívesen vették terményeiket, hiszen a bulgárok olcsó áron minőséget kínáltak. Környezetük szinte mindig megbecsülte

217