Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)

Történelemtudomány - Fodor Miklós Zoltán: Élet a Bulgárföldön (A zagyvaapátfalvai bulgárkertészek)

NEOGRAD 2012 • A DORNYAY BÉLA J .MÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVI.

(öntözőbarázda), valamint a fiterákat,(alacsony gátakkal kialakított kalitkaágyás, a benne termesztett zöldséget - jellemzően paprikát - árasztásos öntözéssel művelték) . Meghatározták, mely részen lesznek táblák, kialakították a barázdákat, padokat, lovakkal felszántották a földet.

Fiterákba, tehát az árasztásos öntözéssel művelt területre mindenekelőtt paprikát ültettek, kisebb mértékben paradicsomot. A fiterákat határoló gátakra különböző, jellemzően gumós növényt ültettek. A fiterákban termelték mennyiségileg az áruknak több mint a felét (a paprika és a paradicsom tette ki mennyiségileg a termények több mint a felét.) Táblákon, illetve padokon termelték a kisebb vízigényű zöldségeket - fajták szerint a zöldségek nagyobb hányadát.

Március folyamán elkezdték a palántanevelő telepen a palántázást. A palántázás előtt kisebb kertészetekben a magokat csíráztatták. (Az eljárás általában abból állt, hogy nagy, vastag harisnyákba rakták a magokat, amelyek a meleg konyhában a sparhelt mellett, vagy a szobában pár nap alatt kicsíráztak.) Nagyobb kertészetekben jellemzően nem csíráztatták külön a magokat, egyenesen elvetették a melegágyakba. A magvetés hagyományosan Sándor-József napján kezdődött.

A korai termények, a hónapos piros retek, a zöldhagyma, valamint a fejes saláta már április végén, de inkább májusban beérett. A retket és a zöldhagymát nem is palántázták, közvetlenül elvetették már Sándor-József napján (március 18—19). A fejes salátát és a zellert palántázták, de hasonlóan a retekhez és a hagymához, nem fiterákba, hanem táblákba vetették.

E tavaszi primőr áruk eladásából származó bevételből vásárolták meg Canevék a következő télre a tüzelőt. Ezen kívül tartós, száraz élelmiszer árut vettek rajta nagyobb tételben, lisztet, sót, cukrot.

Hagyományosan az év századik napján (április 10.) vetették el a melegágyakba a két fő terménynek, a paprikának és a paradicsomnak a magjait. Ezen a napon vetették még el a tököt, valamint az inkább saját használatra termesztett babot, borsót, krumplit. A bulgár Péter-Pál napján (június 10.) vetették el a kései vetemé- nyeket, az őszi káposztát, a kései karfiolt, a kelkáposztát, a téli karalábét, a céklát, a fekete (téli) retket.

Palántáról termelték a paprikát, a paradicsomot, a karfiolt, a karalábét, a fejes káposztát, a kelkáposztát, a fejes salátát, a padlizsánt, az uborkát, a zellert, valamint a dinnyét. Magról termett a zöldség gyökér, a sárgarépa, a hagyma, a fokhagyma, a retek, a tök, a cékla, a spenót, valamint a sóska.

A melegágyak (bulgárul: jasztak) kiásott gödrök voltak, melyeknek lapos volt az alja. Mérete kb. 1,20 x 8 méter volt és 40—50 cm mélységű. Oldalait deszkával kibélelték. Alulra, 20—25 cm vastagságban meleg, begyulladt tehén- vagy lótrágyát helyeztek. Az alsó réteget letaposták, erre 20—25 cm vastagságban földet és porrá száradt trágyát raktak, amit simára hengereltek. Ebbe a rétegbe szórták a csíráztatott vagy nem csíráztatott vetőmagot. A vetőmagot három ujj közé vették, úgy szórták el, hogy egyenletes távolságra legyenek egymástól a kikelő palánták.

210