Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)
Történelemtudomány - Fodor Miklós Zoltán: Élet a Bulgárföldön (A zagyvaapátfalvai bulgárkertészek)
NEOGRAD 2012 • A DORNYAY BÉLA J J* .MÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVI. A heti fizetésnél előfordultak viták: az elégedetlen gazda olykor szóvá tette, hogy „hiszen ez nem is dolgozott”. Voltak, akik dühösen fakadtak ki, hogy többet nem is jönnek. Ha Kocsev Hrisztov már a napszám kezdetén elégedetlen volt valakivel, látva annak kevéssé serény hozzáállását, ahhoz odament és mosolyogva közölte vele: másnap már nem kell jönni dolgozni! A bulgárok zagyvapálfalvai kertművelése során egy komponens volt gépesített: a vízkiemelés, szivattyúk által. A 20. század elejéig elterjedt daláp (sebesen folyó víz partjára épült kerekes vízkiemelő, amit a víz sodra hajt meg) vagy asma duláp (lassú folyású folyóvíz-patak partjára épült kerekes vízkiemelő, amelyet jellemzően állati erővel hajtanak - a 19. században megtelepülő kertészek ezt használták hazánkban), tehát a hagyományos vízkiemelési technika jelenlétéről nincs tudomásunk. Az 1910-es években a benzinmotoros, nem sokkal később a villanymotoros szivattyúk hamar elterjedtek a bolgár kertészetekben. Canev Miklós 1925-től villanymotoros szivattyút használt kertészetében. A vizet favázas csatornákban vezették a megművelt földterületre. Hriszto-Kocsev földjein az 1950-es években három szivattyú dolgozott. A benzinmotoros vagy villanymotoros szivattyúk karbantartását, javítását Canev Miklós veje, Fodor József látta el. A patakok mentén ún. zsompokat alakítottak ki, kútszerű mélyedéseket, ahol a víz - és ennek különösen a gyér vízhozamú Szánas patak esetében volt jelentősége -, összegyűlhetett. A szivattyúk innen továbbították a vizet a művelés alatt álló földterületek felé. Lóval szántottak, a trágyát kocsival kihordták. Ősszel kupacokba rakták, tavasz- szal széthordták. Az 1950-es években a vetőmagot fővárosi bulgár magkereskedőtől vették. Pálfalván több zöldségféle termesztésénél nem volt jellemző a magoztatás. (Máshol a megérett zöldségfélékből szedték ki a vetőmagnak valót.) Minden évben friss magot vettek Budapestről, több esetben Bulgáriából is hozattak új vetőmagot. Zöldség, répa, káposzta, karfiol, hagyma esetén mindig friss vetőmagot alkalmaztak. (A különösen kényes karfiol esetén egy kg jó minőségű vetőmag ára az 1950-es években 40 000 Ft körüli összeget tett ki.) Paprika, paradicsom esetén a megtermett termény magját is felhasználták, de visszatérően e két fő termény esetén is gondoskodtak friss magokról. Ahol nem használtak friss vetőmagot, ott évről-évre silányult a termés minősége. A zagyvapálfalvai bulgárkertészeknél az éves gazdálkodás még „tavaly”, a naptári év előtti decemberben, esetleg novemberben elkezdődött, mikor az első hó leesett. Az első hóra hordták ki a trágyát (tehén-, ló-, vagy a különösen jónak tartott birka trágyát), azért, hogy az jól szétterüljön az első hó várható gyors olvadásával. Év elején megtervezték, hová, mit ültessenek. Február végén, március elején, az utolsó nagyobb hó olvadásával, a nagy sár megszáradása után, kora tavasz- szal elkezdődött a föld mozgatása. Kialakították a kavalokat, vagyis a csatornákat 209
