Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)
Történelemtudomány - Fodor Miklós Zoltán: Élet a Bulgárföldön (A zagyvaapátfalvai bulgárkertészek)
NEOGRAD 2012 • A DORNYAY BÉLA ÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVI. az elvhez tartotta magát: többek közt a tűzhely kéményébe rejtett egy alkalommal jelentős pénzösszeget. Felesége, Toskov Mária egy alkalommal nem várt időben begyújtott a tűzhelybe... A „klasszikus” bolgárkertészet művelésének a gazda után következő fontos láncszeme volt a részes. A részes általában a gazda rokona, falubelije, barátja, mindenképpen megbízhatónak számító személy volt. A gazdához jellemzően nem előre kialkudott pénzösszegért, hanem az éves bevétel meghatározott százalékáért szegődött el. Voltak időszakos részesek, akik nem az egész évben, hanem tavasztól őszig dolgoztak, majd továbbálltak illetve télre hazatértek Bulgáriába. Voltak viszont, akik hosszú évekre a gazdánál ragadtak, esetleg maguk is önállósodtak. Részesként kezdte Canev Miklós az 1910-es években, Dimiter Hriszto Kocsev 1927-től. Ivan Toskov Petrov („Bulgár Jancsi”), Sztojko Dimov („Imre bácsi”) a második világháború után Kocsev Hrisztov részesei voltak - „Bulgár Jancsi” rokonként, hiszen Toskov Mária unokaöccse volt. A részes mindenféle kertészeti munkát elvégzett, több évet a gazdánál eltöltve egyfajta munkavezetői, „művezetői” feladatkört is ellátott a napszámosok között. Egy prosperáló kertészet részesének évi jövedelméről Bulgár Jancsi közléséből alkothatunk képet: Az 1940-es évek végén, illetve az 1950-es években éves szinten 20 000—40 000 Ft jövedelme volt - ebbe nem számítódik be az egész éves ellátás. Főztek, mostak rá, szállása a földbe vájt bunkerban volt. (Magyarországon ekkoriban a havi átlagbér 500—600 Ft körül volt). Jövedelmének jelentős részét, évente mintegy 10 000 Ft értékű összeget „Bulgár Jancsi” az év vége felé hazaküldte bulgáriai családjának. A nagyobb kertészetekben az elvégzendő munka mértékétől függő számban dolgoztak napszámosok. Napszámuk D ellentétben a részesekkel - előre meghatározott összegű volt, általában heti bért állapítottak meg. Voltak állandó napszámosok és időszaki napszámosok. Előbbiek tavasztól késő őszig dolgoztak a kertészetben. (Bulgár Pista bácsiéknál állandó napszámos volt az 1950-es években egy bizonyos „Mutter”, valamint „Toldi néni”.) Az időszakos napszámosok a nyári főszezonban dolgoztak, az 1950-es években sokszor nyári munkát vállaló diákok voltak. Kocsev Hrisztov kertészetében volt olyan nyár, mikor 50—60 fő is dolgozott. A munkaidő nyáron reggel hét órától délután négyig tartott. Amennyiben bejött egy nagyobb megrendelés, áruszedésre tovább is benn maradhattak a napszámosok - külön díjazással. Napszámosnak zömmel helybéli asszonyok és leányok jelentkeztek, többnyire bányász családokból. Az 1935-ös Zagyvapálfalva monográfia megemlíti, hogy a „pálfalvai lányok nem mennek el cselédkedni, inkább a környékbeli üzemekbe és a bulgárokhoz járnak dolgozni”.11 A nagyobb kertészetek tehát több évtizedig állandó jelleggel biztosítottak időszakos munkalehetőséget a környékbelieknek. 11 11 Cseh, 1935. 16. 208
