Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)
Történelemtudomány - Fodor Miklós Zoltán: Élet a Bulgárföldön (A zagyvaapátfalvai bulgárkertészek)
NEOGRAD 2012 • A DORNYAY BÉLA J,Ju ^MÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVI. A gazdát teljhatalmú intézkedőnek ismerték el, mind a munkában, mind a jövedelem elosztásban - kezelte a pénzt, fizette a kiadásokat, ha kellett, előleget adott a részeseinek, piacozás után a befolyt pénzt átadták neki, esetleg a feleségének. A befolyt bevételek nyomán megállapította a részesek jövedelmét. Utánajárt, intézte a nagyobb tételű üzleteket, ügyelt a munkavégzésre. A visszaemlékezések szerint Canev Miklós és az 1950-es években egyedüli jelentős gazdaként működő Hriszto-Kocsev („Bulgár Pista bácsi”) egy szorosan vett kertészeti-szakmai műveletet nem engedett ki a kezéből: a magültetést. A gazdák feleségei (a magyar Canev Miklósné Kecskés Margit, valamint a bolgár Toskov Mária, Bulgár Pista bácsi felesége) jellemzően kofák voltak, a piacon értékesítették az árut. Egyébként értettek a kertészkedéshez is, Kecskés Margit egy jelentős ideig maga művelte az örökségből ráeső földterületet - ebből is élt. A gazdák jelentős vagyont gyűjtöttek össze, amíg termeltek, anyagi gondjaik nem voltak. Canev Miklós az 1930-as évekre több mint 3000 négyszögöl földet vásárolt meg, házat épített, pékséget üzemeltetett. Két kocsisa is volt, egyikük bulgár, „Szangyo” becenevű. Kocsev Hrisztov talán ennél is nagyobb földet bírt. A család ellátása érdekében külön házvezetőnőt („Csirke néni”), valamint két kocsist tartottak. A pénzt nem költötték látványos dolgokra, inkább igyekezték a jövedelmet visszaforgatni a gazdaságba. Lehetőségeiknél lényegesen szerényebb életmódot folytattak - néhány emlékezetes eset azonban rávilágít anyagi erejükre. Canev Miklós egy alkalommal, mikor egy régi pengő típust bevontak, 54 kg alumínium ötpengőst vitt be a bankba beváltani. (Mindez természetesen 1945 előtt történt, nem az 1945—46-os infláció során!) Az 1930-as években finanszírozni tudta egyik leánya szanatóriumi kezelését (a napi összeg 15 pengő volt), mindezt hónapokon keresztül. „Bulgár Pista bácsi” az 1950-es évek elején két évet börtönben töltött feketézés vádjával. Készpénzzel azonban a szigorú Rákosi rendszerben is lehetett kiskapukat keresni: Kocsev Hrisztov sűrűn hazajárt hétvégenként a balassagyarmati fegyintézetből, úgy, hogy elkísérte őt egy fegyőr. A smasszert két napig jóltartották, addig a gazda intézte az üzletet. A téli szalámi nem volt mindennapos eledel az ötvenes években, ennek ellenére a visszaemlékezések szerint „Bulgár Pista bácsi” nem egyszer azzal etette a nagyszámú, ház körül őgyelgő kutyát-macskát. (A jóval kisebb földön kertészkedő Kuloff ellenben aranyba fektette fölös pénzét. Egy cukorspárgára felfűzve tartotta arany ékszereit, mondván, hogy az az igazi érték. Mindezzel együtt is szerény körülmények közt élt - szegényen is halt meg.) A bolgárkertészekkel foglalkozó szakirodalom szerint a bolgárok sokáig nem tették be megtakarított pénzüket pénzintézetbe, mindenféle dugi helyeken őrizték inkább készpénzüket. „Bulgár Pista bácsi” még az ötvenes években is ehhez 207
