Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)

Történelemtudomány - Fodor Miklós Zoltán: Élet a Bulgárföldön (A zagyvaapátfalvai bulgárkertészek)

NEOGRAD 2012 • A DORNYAY BÉLA J Jl .MÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVI.

Hrisztov (Miklós István, helyi megnevezése: „Bulgár Pista bácsi”), valamint Kuloffék. A többi bolgár ideiglenesen tartózkodott és dolgozott részesként-bér- munkásként Pálfalván, többségük a II. világháború kitörésekor távozott Magyarországról. „Márton bácsi” a harmincas években hagyta el Pálfalvát, további sorsáról nincs tudomásunk. Földjeit 1935-ben Sztefan Dimiter Kocsev Hrisztov („Bulgár Pista bácsi”) vette át.

Canev Miklós először bérelt földeken dolgozott. Területet bérelt először a Taj- ti-, Bodor-, Zsuffa családoktól. Az idők során apránként megvásárolta a bérleményeket, földtulajdont is szerzett. Eleinte felesége felsőpálfalvai családjánál lakott. 1931-ben saját házat épített a Bulgárföldön, nagyjából a mai vastelep helyén, a Haris közben (1945 után Honvéd utca, ma ismét Haris köz). Tulajdonában volt a felsőpálfalvai pékség is egy ideig. (1938-ban idősebb leánya esküvője után a pékséget átalakították lakóépületnek.) Az évtizedek alatt földeket vásárolt a helyi föld- tulajdonos Tajtiaktól, a Huszár és Kisák családoktól, valamint az Okolicsányiaktól. 1947-1948 után felhagyott a saját földjei művelésével, elszegődött a táblaüveggyárba térmesternek. („Piros masnit kötök a kapa végére”-mondta.) 1950—1951 körül Hriszto Kocsev földjén részesként is dolgozott, míg a földtulajdonos börtönben ült feketézés vádjával, majd 1952-ben Budapestre távozott. Dolgozott a Caola szappangyárban, kazánfűtő volt dunai hajón, majd visszatért mesterségéhez: a Gubacsi téglagyárnál földet bérelt és kertészkedett.

Földjei háromfelé oszlottak, felesége és két leánya között. Az aktív kertészkedést felesége, Kecskés Margit folytatta ezekben az években. Canev Miklós az 1960-as évek elején visszatért, kisebb földterületen folytatta feleségével a kertészkedést. 1970 körül földjei nagy részét kisajátították a 21-es út építésekor. Ugyanezen időszakban a Bulgárföld tovább zsugorodott, miután a kertművelés alatt álló földterületek helyén települt a VEGYÉPSZER, a Budapesti Rádiótechnikai Gyár salgótarjáni üzemegysége (BRG), a TI GÁZ épülete, valamint felépült az Ipari Szakmunkásképző Intézet (211. sz. ISZI). Egy 1969-es jegyzék szerint Canev Miklós összesen 3121 négyszögöl saját föltulajdonnal rendelkezett, melyből a kisajátítás után mindössze 270 négyszögöl maradt. Kártalanítás címen a terület értékéhez mérten mélyen áron alul kapott pénzösszeget.

Canev Miklós 1979-ben halt meg, 82 évesen. Karaktere nem predesztinálta a kertészkedésre, finom lelkületű és modorú ember volt, lénye szerint inkább lett volna „nadrágos ember”, értelmiségi, talán leginkább művész. Szerette a zenét, a művészetet, hegedűn játszott, festegetett. Szerette a „szépet”. Egyszer vett egy meddő tehenet, amit nem bánt meg, hiszen az egyébként szép volt... Felesége, Kecskés Margit, aki tovább folytatta a kertészkedést, 1992-ben halt meg.

Stefan Dimiter Kocsev Hrisztov (későbbi hivatalos magyar nevén Miklós István, közkeletű nevén „Bulgár Pista bácsi”) 1927 körül érkezett, 14 évesen. Először a Somoskőújfaluban működő „Gyuri bácsi” (Ruszanov György) bulgárkertészetében dolgozott 4 évig, aztán 18 évesen átkerült Alsó-Pálfalvára és a későbbi Vegyépszer,

204