Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)
Történelemtudomány - Fodor Miklós Zoltán: Élet a Bulgárföldön (A zagyvaapátfalvai bulgárkertészek)
NEOGRAD 2012 • A DORNYAYBÉLA J J* .MÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVI. illetve a mai Volántelep helyén lévő Paptagon, a salgótarjáni plébánia tulajdonában lévő földbirtokon dolgozott. 1935-ben átvette a távozó Márton bácsitól földjeit (Tarján patak-Honvéd utca közt). 1936-ban Bulgáriába távozott, ott megnősült (Maria Toskovot vette el, „Mariska néni”, a salgótarjáni piac közismert kofája lett később), majd 1941-ben visszatért. 1947—1948-tól a legjelentősebb helyi bolgár- kertész volt, az 1950-es években nem egyszer 50—60 napszámos is dolgozott az általa tulajdonolt vagy bérelt földeken. 1974-ben halt meg, 61 éves korában. Fia, Mihal Dimiter Kocsev („Bulgár Misi”) 1937-ben született Carszkij Izvorban (1945 után Csapajevo), 1941-től élt Magyarországon. A legtovább folytatta a bolgárkertészkedést, mégpedig a 2000-es évek végéig. 2012-ben hunyt el. Itt említsük meg „Bulgár Jancsit”, vagyis Ivan Toskov Petrovot (született 1923- ban, szintén Carszkij Izvorban) „Bulgár Pista bácsi” rokonaként („Bulgár Misi” unokatestvére) 1947-ben érkezett Magyarországra (másodszor, hiszen 1945-ben a bolgár hadsereg katonájaként részt vett a dél-dunántúli harcokban). 1946-tól híresen jó volt a forint, Bulgáriában pedig óriási szegénység volt ekkoriban. Kocsev Hrisztov részeseként dolgozott 17 évig. Utána a síküveggyárban térmesterként dolgozott, majd a gyár főkertésze lett. 79 évesen kapta meg a magyar állampolgárságot, 2002-ben. A 2000-es esztendőben fejezte be a kertészkedést. Ma is él. A már háború előtt is itt lévő bolgárok voltak Kuloffék. Hriszto Kuloff és bátyja, Stefan Kuloff nagyjából a későbbi (ma már nem létező) BRG és az ipari szakmunkásképző iskola területén gazdálkodtak, szemben Kocsev Hrisztov területeivel, a Tarján patak keleti oldalán. Hriszto Kuloff szűkebb családjával 1946—1947-ben hazaköltözött a bulgáriai Gavrovóba. Stefan Kuloff azonban maradt bulgár feleségével, „Gorka nénivel”. Az ő gyermekeik később szintén Bulgáriába távoztak, leszármazottjuk nem él a környéken. Stefan Kuloff azonban Zagyvapálfalván halt meg. A háború után érkezett Szimjanov Sztojan, alias „Berbera” aki a Canev-féle földekkel szemben, a patak keleti oldalán kertészkedett, nagyjából a mai TESCO parkolójának a helyén. Magyar feleséget vett el, gyerekei nem voltak, otthoni családjáról állítólag sohasem beszélt. (Beceneve a borbély szóból származik, mondogatta többször, hogy megy a „berberához” nyiratkozni - így ragadt rá a név.) Néhány évig gazdálkodott Pálfalván, még az 1950-es évek során a Karancslapujtői TSZ-hez szegődött részesnek. (Rábíztak egy földterületet, embereket adtak a keze alá, hogy zöldségfélét termeljen.) Ismert név még Sztojkov Dimov („Imre bácsi”) Bulgár Pisti részese volt ő is, magyar feleséget vett el. A háború után gazdálkodott még Pálfalván Nikola Szerencsev („Miklós bácsi” ő is). Földjei azonban nem a klasszikus Bulgárföldön terültek el, hanem nagyjából a zagyvapálfalvai vasútállomás környékén, valamint a Síküveggyár sportpályája mellett. 205
