Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)

Múzeumügy - Veres Gábor: Múzeumok társadalmi szerepének változása Európa közepén. Általános tendenciák és az intézményi működés gyakorlata a múzeumi kultúraközvetítés, közművelődés módszereinek átalakulásában

NEOGRAD 2012 • A DORNYAY BÉLA.

ÍÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVI.

hagyja.3 A közösség, „a köz” tulajdonává vált tárgyak állandó kiállításokon történő bemutatása, és ezáltal valóban közkinccsé válása mindkét esetben több évet vett még igénybe. A Bruckenthal-gyűjtemény kiállítására másfél évtizedet kellett várni, a Nemzeti Múzeum gyűjteménye többször költözött a 19. század első felében és az első jelentősebb kiállításai csak 1846 után, az addigra felépült, ma is ismert épületben valósultak meg. Elmondható, hogy ebben az időszakban a múzeumok tudományos szerepe dominált. A gyűjteményeket tárakba rendezték, ahol a tárgyakat úgy tanulmányozhatták, mint a könyvtárakban a könyveket. Ez a gondolat a magyar múzeumok sokkal régebbi, mélyebb gyökereire is felhívja a figyelmet. Sajnos a török kort megelőzően kevésbe ismerjük a korábbi korok tárgyi hagyatékának gyűjtését és az ismert gyűjteményeknek sincsen kontinuitása, mert a Kárpát-medencében viharos, háborúskodásban bővelkedő 16—17. században, többségében szétszóródtak, külföldre kerültek. A 15. századi Magyarországon Mátyás király gyűjteményei külföldön is ismertek és elismertek voltak, és több fő úr is rendelkezett kisebb régiségkollekcióval. Buda 1541-ben történt elfoglalását követően a királyi udvar elköltözésével a műkincsek külföldre kerülése is felgyorsult. A 17. századtól azonban egyre több oktatási intézményben, kollégiumban, főiskolákon hoztak létre a könyvtárak mellett szertárakat, régiségtárakat az oktatás segítésére. Ezek funkciója azonban teljesen más volt, mint a 19. századtól létrejött múzeumoké. Az iskolai gyűjtemények nem tekinthetők múzeumnak, bár szerencsére több gyűjtemény alapozta meg a későbbi századokban múzeumok létrejöttét.4

1867—1895 között 15, a millenniumi ünnepségek hatására újabb 49 múzeum jött létre a történelmi Magyarország területén.5 Az első időszakban ezek az intézmények elszakadtak az alapító köröktől és kialakították az intézmény szerkezetét és személyi állományát. A 19. században elsősorban a Nemzeti Múzeum sokáig egyeduralkodó szerepe miatt a múzeumba, mint egyfajta szentélybe léptek be a látogatók. Ez a szerep az intézmények gyarapodásával is csak lassan indult változásnak és a lezárt vitrin még ma is sokfelé jelenik meg a múzeumokat ért kritikákban, mely a látogatók és a múzeumok közötti válaszfalat, távolságot szimbolizálja. De, mint az a fent leírtak alapján látható a tárlók, vitrinek elkészítése a

19. század második felében óriási eredmény volt a Nemzeti Múzeumban. A millennium időszakából vannak nagyon haladó szellemű példák is. így a Városligetben felépített Millenniumi Falu, ahol mezőkövesdi lakodalmat is rendeztek, élővé tették az ott bemutatott tárgyakat, épületeket. Ez a skanzen a névadó svédországi

3 Bodó, 2002. 6.

4 Bodó, 2002.7. Meg kell azonban említeni korai kialakulásuk miatt néhány egyházi gyűjteményt, igy a Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményét, ahová az első tárgyak 1709-ben kerültek, a leltárkönyve pedig 1774-ből való. Filep, 1980. 668.

5 Selmeczi, 1984. 71.

19