Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)
Múzeumügy - Veres Gábor: Múzeumok társadalmi szerepének változása Európa közepén. Általános tendenciák és az intézményi működés gyakorlata a múzeumi kultúraközvetítés, közművelődés módszereinek átalakulásában
NEOGRAD 2012 ADORNYAYBELA-------------------<4Ű ÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVI. múlt emlékeinek feltárása-összegyűjtése, tudományos feldolgozása, bemutatása a jelen, és megőrzése a jövő számára - évszázadok alatt alig változott. A ’mit, hogyan, kinek’ gyűjteni-bemutatni-őrizni kérdése viszont mindig az adott kor és adott társadalmi rendszer függvénye volt.E mentén jól kitapinthatok azok a változások, melyek a rendszerváltás után Magyarország és más Közép-Európai államok múzeumaiban végbementek. A közgyűjteményi példák többsége az egri Dobó István Vármúzeumból származik, ahol 17 éve dolgozom, és melynek történetével is sokat foglalkoztam az ott eltöltött évek során. A változásokra azonnal kellett reagálni, hiszen az intézmény hazánk egyik leglátogatottabb múzeumaként a figyelem középpontjában állt, mind a szakma, mind pedig a közgyűjteményeket látogató közönség részéről. 1997-től osztályvezetőként, majd 2001- tői igazgatóhelyettesként irányítottam a közönségkapcsolati, múzeumpedagógiai, közművelődési munkát. Az intézmény vezetőjével, a menedzsmenttel és a szakdolgozókkal szoros együttműködésben végzett tevékenység, a megvalósult projektek eredményének legbeszédesebb mutatója a látogatószán: a vármúzeum 1998—2004 között Magyarország leglátogatottabb múzeuma volt. Az egri példákon keresztül jól megjeleníthetők azok a folyamatok, melyek jellemzik Magyarország és a környező Közép-Európai államok közgyűjteményeiben a rendszerváltást követően történt átalakulást a múzeumi kultúraközvetítés, közművelődés területén. AZ ELSŐ MÚZEUMOK LÉTREJÖTTE ÉS TÁRSADALMI SZEREPVÁLLALÁSA A II. VILÁGHÁBORÚIG A múzeumok kialakulásánál Európa szerte lelkes lokálpatrióták, műgyűjtők, értelmiségiek bábáskodtak. Magyarországon a főurak körében gyakran reprezentációs céllal jöttek létre gazdag gyűjtemények. A reformkor szellemének jelentős hatása volt a műgyűjtésre. A Magyarország múltjával kapcsolatos emlékek gyűjtése, majd adományozása az állam vagy egy intézmény „a köz, a nemzet” - mint a Magyar Nemzeti Múzeum - számára egyre inkább hazafias tettnek számított. A magyar múzeumügy első - emberöltőnyi időszaka főként a Nemzeti Múzeumról szólt, hiszen nagyobb számban múzeumok megalapítására csak a kiegyezést követően került sor. Széchényi Ferenc grófot gyűjteményei létrehozásában, fejlesztésében elismert tudósok segítették. 1802-ben, több mint két évtizedes gyűjtőtevékenység után valóban kiemelkedő kollekciót ajánlott fel a „nemzetnek”.1 2 Ugyanebben az évben végrendelkezett báró Bruckenthal Sámuel, arról, hogy a több évtizedes munkával összegyűjtött könyveit, tárgyait a szász közösségre 1 Kovács, 1985-1986. 108. 2 Pallos, 2002. 11. 18
