Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)

Történelemtudomány - Balogh Zoltán: Üveggyári munkáskultúra Salgótarjánban 1906–1946

NEOGRAD 2012 • A DORNYAY BÉLA J.JL JVIÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVI.

OLVASÁSKULTÚRA - A SALGÓTARJÁNI PALACKGYÁRI OLVASÓKÖR

A XIX. század közepétől egyre nagyobb méreteket öltő alfabetizáció eredményeként a könyv, valamint a sajtó intenzív fogyasztása, a készségszintű olvasás polgárosító tényezővé vált Európa-szerte. A tömeges oktatás elterjedése segítette a tömeges olvasáskultúra és a tömeges újságkultúra kialakulását Magyarországon is. Hazánkban közkönyvtárak híján „a különféle egyesületek, kivált a kulturálódási céllal alapított olvasóegyletek töltötték be a könyvtárak szerepét széles társadalmi csoportok életében. ” Ezt a szerepet töltötte be a Palackgyári Munkások Társas Egylete, majd a Palackgyári Olvasókör.

1906-ban a Salgótarjáni Lapok még azon sajnálkozott, hogy „községünknek egyetlen könyvtára sincs... ideje lenne megszervezni Salgótarjánban is a népkönyvtárat:”

Az egylet első helyisége az 1907-ben a palackgyári kantin bérlője, Sonnenschein Károly tagtárs által egyleti szobának átengedett helyiség volt. Itt olvashatták a tagok az egylet által előfizetett 3 magyar és 3 német lapot, valamint az őáltala rendelt feltehetően helyi lapot is átengedte az egyletnek olvasásra. Ez lehetett az 1902— 1908 között megjelent Salgótarjáni Lapok vagy az 1905—1910 között megjelent Salgótarjáni Hírlap. A Népszava sztrájkokról szóló híreiből tudjuk, hogy a palackgyári munkások a Népszavát és a Volksstimmet olvasták és terjesztették. A német nyelvű és a németet ismerő szakmunkások között népszerű volt még a Politisches Volksblatt. Gyuris Ferenc már iskolás korától innen szerezte be a nagyvilág híreit, és Salgótarjánban is kitartott a lap mellett. 1898-ban még Málnapatakon a lapból értesült Erzsébet királyné megyilkolásáról, az angol búr háború kitöréséről és az 1900. évi kínai boxerlázadásról. Már Salgótarjánban dolgozott, amikor a balkáni háború kitöréséről is olvasott a lapban. A német nyelvű lapok között feltehetően ott találjuk a Fliegende Blätter-t is. Ez igen népszerű volt Salgótarjánban, az Acélgyári Olvasóegylet is járatta. Mint ahogyan a magyar nyelvű lapok között lehetett valamelyik kedvelt élclap, a Borsszem Jankó, a Kakas Márton vagy az Üstökös. Ezeket szintén olvasták az Acélgyári Olvasóegyletben is. Heti- és havilapok a XX. század elején a nyilvánosság helyein, a Salgótarjánban is szaporodó kávéházakban álltak az olvasóközönség rendelkezésére. A Vadász szálloda kávéházában olvashatták az 1905-től megjelent helyi lapot, a Salgótarjáni Hírlapot. A történeti Felső- Nógrád híreiről a Losonci Újságból tájékozódtak. A szervezett, műveltebb szakmunkások a Népszavát is lapozgathatták. Az ország dolgairól a Budapesti Hírlapból és a Magyarország c. havilapból értesülhettek.7

7 Gyáni, 2010. 503—506 - Idézi Salgótarján története, 153. - Vratni i. m. 38—39. - Gyuris i.m. 32—35, 116. - Az Acélgyári Olvasóegylet lapjaira: Wabrosch é. n. 24, 85. - A kávéházi lapokra: A Krúdy-testvérek a Vadász szálloda kávéházában DBM Fényképtár Ltsz: 4709.

179