Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)
Történelemtudomány - Balogh Zoltán: Üveggyári munkáskultúra Salgótarjánban 1906–1946
NEOGRAD 2012 • A DORNYAY BÉLA JLL ^MÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVI. Ezek a fiúk sem voltak mint magyarok, javarésze külföldről ide származott bányász családok gyermekei, de mivelhogy itt elmagyarosodtak, hát magyaroknak vallották magokat, noha a szüleik még csak nem is tudtak beszélni sem magyarul... nekem eleinte nagyon kellemetlen helyzetem volt velük, mert nem tudtam magyarul beszélni, és ez a neveletlen és műveletlen nép egy-egy általam rosszul kiejtett szót hetekig, sőt hónapokig kiabáltak felém, úgy hogy végül is, nem barátkoztam velük, hanem kikerültem őket, ahol csak lehetett. ’n A Németországból 1905-ben a Salgótarjáni Palackgyárba csábított málnapataki üvegfúvó, Gyuris Ferenc leírása érzékletes képet festett az üveggyári kolóniáról és az itteni munkásviszonyokról. Hová is érkezett meg Gyuris Ferenc, hogyan nézett ki akkor a kolónia? Az Egyesült Magyarhoni Üveggyárak Rt. 1893. február 22-én Szilárdy Ödön salgótarjáni földbirtokossal kötött szerződése értelmében az üveggyár telep és a munkáslakások céljára 22 400, homokbánya céljára 7200 négyszögöl nagyságú területet vásárolt meg. A terület a község déli részén, a vasútvonal és az országút között elterülő mocsaras-lápos rét egy része volt. A gyár építkezése 1893 tavaszán indult, zömében külföldi munkásokkal. 1893 őszére felépültek a termelés megindításához szükséges üzemegységek és a kiszolgáló műhelyek: a hutacsarnok és a zöldpalack-gyártásra alkalmas Siemens-rendszerű regeneratív gáztüzelésű kádkemence, keverékház, kazánház, műhelyépület, kazánház, erőmű. Emellett természetesen felépültek az üveggyári kolónia első munkás lakóházai. A gyárat 1893 novemberében helyezték üzembe 60 állandó munkással. Hivatalosan 1893. december 10-én adták át, és a kereskedelemügyi miniszter további támogatásra számítva a „Lukács Béla Huta” nevet adták neki. „A munkások kivétel nélkül németek, mert nálunk még nincs olyan munkás, aki a palackgyártáshoz értene. írta a megyei sajtó tudósítója az üveggyár avatásakor. Ezt igazolja a köszöntés módja is, ahogyan a munkások német nyelven háromszoros „Hoch”-hal üdvözölték a minisztert. A termelés azonban sem mennyiségben, sem minőségben nem felelt meg. Ezért az EMÜ Rt. vezetése a palackgyártás bevezetésére Ausztriából, Csehországból és Porosz-Sziléziából toborzott üvegfúvókat. A gyár 1895-ben 6 tisztviselőt és 270 munkást foglalkoztatott. Az átlagos munkáskereset 60 krajcártól 2 Ft-ig változott. A Palackgyár építésével a munkások elhelyezésére a gyár üzemépületei mögött, a vasútvonal és a Tarján-patak mellett két munkásházat emeltek, 96 munkáslakással. A munkáslétszám növekedésével újabb lakásokat építettek, s így született meg a hét munkásházból álló kolónia. Egy 1896-os ismertetés szerint a palackgyár munkáskolóniája öt 10-10 lakásos, egy 7 lakásos és egy emeletes T-alakú házból állt, amelyet 100 munkáscsalád elhelyezésére építettek. Minden lakáshoz szoba- 1 1 Gyuris Ferenc: Életem és emlékeim. Domyay Béla Múzeum (DBM) Adattár Ltsz: 1009. 71., 100. 174
