Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)
Történelemtudomány - Balogh Zoltán: Üveggyári munkáskultúra Salgótarjánban 1906–1946
NEOGRAD 2012 • A DORNYAY BELA UZEUM ÉVKÖNYVE XXXVI. ÜVEGGYÁRI MUNKÁSKULTÚRA SALGÓTARJÁNBAN 1906-1946 BALOGH ZOLTÁN A modern gyáripar, a nagyipari munkásság kialakulásának ideje a 19. század vége, a 20. század eleje Salgótarjánban is. A munkásság szakmai és helyi közösségei, példázva a Biblia „nem csak kenyérrel él az ember” igazságát, munkavégzésével, munkakörülményeinek javítására indított mozgalmaival párhuzamosan megteremtette kultúráját és pihenőideje eltöltésének szórakozási lehetőségeit is. Kultúrájának művelője és élvezője is volt egyidejűleg. így kettős alkotótevékenység jellemzi: az alkotóé és a befogadóé. E kisközösségek életmódjának, a munkáskultúrának megőrzendő és emlékezetbe vésendő értékét ez az általánostól különböző alkotótevékenység jelenti. Az életformák, a hagyományok, a kulturális tevékenységek értékeinek megőrzése a feledésbe merüléstől a történész-kutató felelősségteljes feladata és kötelessége Kutatásunk elsősorban az üveggyári munkások szellemi kultúrájára irányult, annak egyes elemeit: a dalkört, az olvasáskultúrát, a színjátszást és a testkultúrát foglaltuk össze, és számba vettük a közösség hagyományait, szokásait, tradícióit. Emellett kitértünk a munkások életkörülményeire és mozgalmaira is. Bevezetésként az üveggyári munkások lakóhelyét, a gyári kolónia legfontosabb jellemzőit tekintettük át. AZ ÜVEGGYÁRI TELEP: A KOLÓNIA „Amikor (a) Salgótarjáni üveggyártelepet megláttam, azonnal vissza akartam fordulni. A kolóniák közt feneketlen sár, ezt olyan visszataszítónak találtam, mert Drezdában sarat nem ismernek, de port sem, csak kormot, amely (et) a sok gyárkémény produkál, ezt látni lehetett hétfőnként, amikor sötét füstfelhők lebegtek (aj város felett. Itt Tarjánban pedig a kénszag, amelyet az itteni lakos nem is veszi észre, de aki más vidékről jön, az alig tudja megszokni. Lakást minfdjjárt kaptunk, de mi volt az ahhoz képest, amilyen Drezdában volt nekünk: Itt egy szoba, egy konyha egy kamra és semmi más. Hálószobáknak még csak híre sem volt. De hát bele kell törődni, nem lesz ez másképpen. Másnapon már dolgozni mentünk, az úgy nevezett nagy kemencére. Két parti dolgozott itt, egy nappal. Egy pedig éjjel. Milyen más volt itt minden, itt akkor magyar üvegfúvó nem is volt. Németek és csehek dolgoztak itt, és magyar fiúk tanultak itt náluk az üvegfúvás mesterséget. 173
