Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)

Történelemtudomány - Komjáti Zoltán Igor: Félesélyes jóvátétel? A füleki végvári katonák által a civil lakosságtól erőszakkal megszerzett javak visszaadásának problémája Koháry István főkapitányságának idején (1667–1682)

NEOGRAD2012 • ADORNYAYBÉLA JV1ÚZEUMÉVKÖNYVEXXXVI.

birtokára azt a három armalista nemest (Sivák István, Sós Miklós, Finta János), akik (Sajó-) Vámoson éltek. Az armalisták éppen akkor nem voltak a településen, ezért a végváriak a haszonállataikat akarták elhajtani, amely cselekedetben csak a parasztvármegye fellépése akadályozta meg őket. Ekkor kezességet kértek más falubeli armalistáktól (Sós János, Nagy Péter, Bende Lukács), hogy az említett három személy egy héten belül hitelesen fogja igazolni nemességét. Csakhogy a kötelező egy hét letelte után megint rátörtek a falura, és a katonák fogságba vitték a három kezességvállalót. Borsod vármegye követeket küldött Csorgályhoz, a füleki katonai vezetéshez, és a katonákat is megkeresték, de egyik fél sem érezte magát felelősnek a történtekért. A katonák nem tartották magukat vétkesnek, mert őnekik mindenképpen elő kellett valakit állítani, és mivel az eredeti három armalistát nem érték el, ezért azt a hármat hozták el helyettük, akik a kezességet vállalták. Ezek ráadásul meg is szegték a kezességet, mert a három armalista egy héten belül nem igazolta nemességét. Csorgály János sem érezte magát felelősnek a három falusi elhozatalában, hiszen ő nem ezeket kívánta visszavitetni, neki az a három kellett, akik valamikor Tomajmonostoráról mentek át (Sajó-)Vámosra. Hogy a vitézek a foglyokkal mit kezdenek, ahhoz neki semmi köze, ám a vámosiakra ugyanúgy ráküldi a katonákat, ameddig az említett három elszármazott armalistát el nem hozzák. Koháry István és Bélteky Pál nem avatkozott bele a szövevényes ügybe, ők Csorgályra hárították a felelősséget: ő „kibérelte” a végváriakat, fizet nekik, tehát ő szabja meg, hogy mit csináljanak, így nem is követelték vissza a foglyokat a katonáktól. Borsod vármegye Esterházy Páltól kérte a visszaélések rendezését.108

A jogtalanul elkövetett tetteket ki kellett vizsgálni, főleg azt, hogy vajon a katonák önhatalmúlag cselekedtek-e, és hogy a megbízók valóban adtak-e ki hiteles levelet? Utóbbi főleg azért volt fontos, mert a nemesek sokszor szándékosan kértek törvénytelenséget, és ha balul sült el a dolog, akkor tagadták, hogy bármi közük lett volna hozzá.

A vizsgálatot a vármegyénél lehetett kezdeményezni. Bélteky Pál (aki már nem volt alkapitány akkoriban) az 1679. év utolsó napján eljárás lefolytatását kérte Bezzegh István Nógrád vármegyei alispántól. Bezzegh még aznap utasította a vármegyei szolgabírákat, hogy a volt alkapitány írásban beterjesztett kérésének tegyenek eleget.109 Az intézkedés tisztsége Gyürky Gábor szolgabíróra esett, akinek Bélteky Pál újév napján megírta a tényállást. Idősebb Michalek Miklós 1679 végén felkérte Macsa Lukácsot és Engi Imrét, hogy Csésztó bácskai településre vigyázzanak. Ám azok ott tartózkodásuk idején Adorján mellett elfogtak hat rác

108MNL-OL P 125, 4712. tekercs. JVa 4474. (Eszterházy Pál nádor iratai) Borsod vármegye levele Esterházy Pálnak (Szendrő, 1670. november 13.)

i°9MNL-NML IY-l/b. 2. doboz. 1679/1., pag. 1., Nógrád vármegye közgyűlési iratai, Bezzegh István alispán eljárást elrendelő irata (Fülek, 1679. december 31.)

162