Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)
Múzeumügy - Cs. Sebestyén Kálmán: Adalékok másfél évtizedhez. Dornyay Béla Salgótarjánban
NEOGRAD 2012 • A DORNYAY BÉLA ÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVI. táborokat, s az idegenforgalom fellendítése érdekében mit kíván tenni a város vezetése. A választ minden bizonnyal Dornyay is ismerte, hiszen Horváth László tanácsnok, a múzeum kialakításában lelkes társa, kapta elintézésre az ügyet. Hivatalos álláspont szerint, mivel Salgótarján nemrég alakult várossá, ezért a középpontban a városfejlesztés területe áll, a legszükségesebb feladatokat is csak állami támogatással tudja megoldani, így az említett kulturális intézmények létesítésére, támogatására nincs módja.8 Valószínűleg ez is közrejátszott abban - a Salgótarján és a Karancs-Medves- vidék részletes kalauzából adódó lehetőségek kihasználásán túl -, hogy „taktikát” vált. Az idegenforgalom fejlesztésére, a „filléres gyorsok” előnyeire hívja fel a figyelmet több írásában. A Salgóról szem elé táruló kilátást, a várrom megóvását hozza példának. „De mit teszünk mi salgótarjániak a Salgóért? A Narancsért? Virágos városunkért? A sártengerből máról holnapra megcsináltuk csonka hazánk egyik legmodernebb városát. De ki tud róla? Hol vannak a plakátok?”9 Kifejti, hogy a propaganda hasznos az itteni vállalatoknak, kereskedőknek, iparosoknak is, egyben javasolja, hogy létesüljön a turisták számára menedékház a Saigon és a Karancson. A 30-as évek elején több cikkben is keserű iróniával említi, hogy az idegen- forgalom kérdésében és ezzel összefüggésben a múzeumügyben sem javultak a kilátások, miközben Tatán az általa is gondozott gyűjteménynek találtak helyet. Egyértelműen megfogalmazza: Rózsahegyen és Tatán is hasonló volt a helyzet, s ott is több cikket írt, melyekben kifejtette: „Ha lesz helyiség - lesz múzeum is!” Megoldották. „Szeretném hinni, magyar kultúránk, városunk érdekében, hogy itt Salgótarjánban is így lesz. Ha lesz helyiség, úgy következésképpen lesz Salgótarjáni Városi Múzeum is!”10 Azonban meg kell jegyeznünk: Veszprémben és Magyaróváron már működő múzeum munkájába kapcsolódott be, Rózsahegyen és Tatán pedig a piaristák adták a hátteret az elhelyezésre és a gyűjtemények kialakítására is. Sőt, Tatán Magyary Zoltán minisztériumi osztálytanácsos jelentős segítséget nyújtott a múzeum létrehozásához. Talán még reménykedett? Lehet, mert 1935 végén a tatai gyűjtemény szervezésénél szerzett tapasztalatokat alapul véve, még egyszer felvázolta a salgótarjáni gyűjtemény célját, szerepét és szerkezetét. A törvényi változások következtében már nem múzeumról, hanem gyűjteményről beszélt. Tisztában volt vele, hogy az önálló intézménnyé válás feltételeit a város nem tudja biztosítani. A 30-as évek elején fogalmazódott meg Dornyay baráti körében az az igény, hogy ki kellene alakítani egy olyan közösséget, amely a város szellemi életében előrelépést jelentene, meghatározó lenne a kultúra ápolásában. Bár a városban 8 MnlNmlV. 183.a. 14609/1929 9 A Munka, 1931. augusztus 8. 10 A Munka, 1935. február 9. 14
