Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)
Múzeumügy - Cs. Sebestyén Kálmán: Adalékok másfél évtizedhez. Dornyay Béla Salgótarjánban
NEOGRAD 2012 • A DORNYAY BÉLA JMÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVI. _ i« HylfgEa volt több, e területen működő egyesület, azok vallási jellegűek voltak, vagy vállalatokhoz kötődtek. Kapcsolataik egymással és a város egészével alkalmi jellegűek voltak. A polgármester erkölcsi támogatását kérve a Balassa Bálint Irodalmi Egyesület szervezői nevében Dornyay és Lapsánszky János levelet írt. „Miután térbelileg és főként anyagilag el vagyunk zárva annak lehetőségétől, hogy megismerhessük íróinkat, nevesebb újságíróinkat, jelesebb kulturhistorikusainkat, módot keresünk, hogy fentebbiekkel időnkint, mint az egyesület vendégeivel, irodalmi előadások keretében megismerkedjen az egyesület érdeklődő közönsége...”- fogalmazták meg céljukat. Ezen túl a helyi tehetségeknek lehetőséget szeretnének teremteni a bemutatkozásra, szereplésre, illetve „szellemi és anyagi mecénása akar lenni” az arra érdemeseknek.11 A nagy lendülettel indult szervezést azonban visszavetette, hogy bürokratikus akadályok miatt egyre csúszott a hivatalos elismerés. Végül, kétszeri alakuló közgyűlés után, 1936-tól működött Balassa Bálint Irodalmi Társaság néven. Tagjai a város ismert művészei, a reálgimnázium, polgári iskola tanárai, elemi iskolai tanítók, városi, bányai és acélgyári tisztviselők voltak egy-két orvos és ügyvéd mellett. Két szakosztályt hoztak létre, az egyik az irodalmat és tudományos tevékenységeket pártolta, a másik a művészetek területén fejtette ki tevékenységét. Természetesen Dornyay, akit a társaság elnökének választottak, nemcsak rendszeres résztvevője, hanem aktív közreműködője is volt a programoknak. Ez az az időszak, amikor tevékenysége egyre inkább a szervezéstől a szellemi tevékenység felé fordul. A már említett Salgótarjánra vonatkozó forrásanyag feldolgozása mellett 1934—1938 között a Tata-Tóvárosi Híradóban is rendszeresen publikált. Ez összefüggésben van az ott megvalósult múzeum lelkesítő hatásával. Salgótarjáni tevékenységében a változás, hangsúly-eltolódás az 1935. december 30-án Förster polgármesterhez írt levelében érhető tetten. „1923 óta foglalkozom- körülményeimhez mért erővel -, Salgótarján városának történetével, illetőleg monográfiájának megírásával és az ahhoz szükséges tárgyi és levéltári anyagoknak meglehetős tömegét sikerült már eddig is összegyűjtenem - állapította meg. - Ezek egy részét - mint kész múzeális anyagot - a „Salgótarján Város Gyűjteményé”- ben (Múzeumban) szeretném ideiglenesen elhelyezni, illetve kiállítani, azon feltétellel, hogy az itt elhelyezett egész anyagom tudományos leírásának, közlésének (publikálásának) és általában írásban és képben való bármilyen ismertetésének jogát, természetszerűleg, a magam számára tartom fenn. ” A polgármester mindenben egyetértett és elismerte a tevékenységét, s talán még egy kísérletként, felkérte, hogy az anyagot rendezze és készítsen belőle kiállítást.11 12 Bár nem utasította el a megbízást Dornyay, de nem sietett teljesíteni. 11 MnlNmlV. 183.a 5647/1933 12 Mnl Nml V. 183.a 16900/1935 15
