Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)

Történelemtudomány - Kovács Krisztián: „Most Ludány veve által bennünket…” A Ráday család alsó ludányi históriája

NEOGRAD 2012 • A DORNYAY BÉLA ^MÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVI.

1746-ban újabb tragédia érte a famíliát, jobblétre szenderült Gedeon öccse, Pál. Egy évre rá, 1747. február 18-án Pécelen ült össze ismételten Gedeon és Eszter, hogy elosszák egymás közt az 1742-ben Pálnak jutott birtokokat. Ekkor került Gedeon kezébe a péceli kastély, mely egészen 1792-ben bekövetkezett halálig jelentős szerepet töltött be életébe, neki köszönhetően a magyar szellemi élet egyik központjává vált.73 Ebben az időszakban Alsó Ludány egy állomás volt a família mindennapjaiban, ahol otthonra találtak, ha a sors éppen ide vetette útjukat. A birtokot a korábbiakban már említett Fatavi eh Ferenc jószágigazgató Várady András tiszttartó, Sulyok István és más gazdatisztek és kiszolgáló személyzet tartotta fenn.

Ráday I. Gedeon 1792. augusztus 6-án Pécelen hunyt el. Szentpétery Katától 1745-ben született egyetlen fia, II. Gedeon - aki a teljes Ráday vagyont örökölte - mindössze 9 évvel élte túl atyját, 1801. július 10-én hunyt el Pesten.

RÁDAY III. PÁLTÓL LÁSZLÓIG - A BIRTOKLÁS VÉGE

II. Gedeon - Fáy Zsuzsannától származó - két fiúgyermeket hagyott maga után:

III. Pált és III. Gedeont. A fivérek atyjuk halála után egy évvel, 1802. július 1-én Alsó Ludányban ültek össze a rájuk háramló családi vagyon elosztása ügyében. Ekkor Alsó Ludány és a nógrádi Ráday birtokok (Szécsényhalászi, Pöstény, He- rencsény, Galábocs, Kisgerge) III. Pál kezébe kerültek, míg III. Gedeon kapta Pé- celt, valamint a Pest vármegyei birtokokat.74

III. Pál idején járt először Kazinczy Ferenc Alsó Ludányban, 1803-ban édesanyja pásztói jószágainak megtekintésére küldte, mikor „Ezen utómban meglátogatám gróf Ráday Pált s nagy szépségű hitvesét, báró Prónay Ágnest...”. Kazinczyra nagy hatással volt egy, a kastély angol parkjában álló évszázados fa: „Ráday kivive kertjébe, s láttatá velem azt a vén, azt az igen magasra s vastagra nőtt nyárfát, mely alatt nagyatyjának atyja, Pál, s nagyatyja az első Gedeon, s ez még gyermek, ült. ... Állj századokig, szent fa! - kiáltám magamban, feltekintvén lombos bércére, s azt kiáltom most is, de azon toldással, hogy az hirdesse a később Rádayaknak a Pál nemes lelkét is, melegségét és szeretetreméltó vidámságát, bohóságait, melyek őtet élte utolsó napjaiig sem hagyták el. ” - zárta élménybeszámolóját Kazinczy.75

1808-ban ismét egyezségre lépett a két fivér: „édes szüléinktől reánk háramlóit jószágainknak birtokát hasznosabban folytatni és a szorgalmatosságot, s javításokat jobb rendben venni akarván”. A családi vagyont péceli és ludányi „nyílra” osztották fel, mely birtokok jövedelme megközelítőleg azonos volt. Ekkor - ellen73 RL C/64 2c — 61. doboz - 1. kötet

74 RL C/64 2c - 67. doboz/3

75 Kazinczy, 1956. 401—403.

135