Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)
Múzeumügy - Cs. Sebestyén Kálmán: Adalékok másfél évtizedhez. Dornyay Béla Salgótarjánban
NEOGRAD 2012 • A DORNYAY BÉLA JLL JV1ÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVI. megírt, könyvekbe lenyomtatott története nincs; de ezzel szemben igen is van évezredekkel ezelőtt kezdődő, majd pedig az egymás után pergő események évszázados és mégis gyors lefolyásával elmúlt története. De Salgótarjánnak ezt a „történetét” csak igen kevesen sejtik, még kevesebben ismerik és pedig azon egyszerű oknál fogva, mert még senki sem foglalkozott velük behatóan, mert még senki sem kutatta azokat részletesen - pragmatikusan!”4 Természetesen, ebben benne van egyfajta türelmetlenség. A forrásanyagok egyenetlenül kerültek elő, nem álltak össze, sok volt a bizonytalanság a több éves gyűjtőmunka ellenére. Hogy mégis legyen eredmény, látszódjon az eddigi tevékenység, elindítja a Salgótarjáni Könyvek sorozatot. Ezekben a füzetekben tanulmányok láttak napvilágot, változatos témákban egy-egy időszak írott forrásait feldolgozva. Az első, a számára kedves geológia: Beudant francia tudós magyarországi utazásaiból a Salgótarján környékével foglalkozó rész. Az egyedüli, még összefüggésekbe nem illeszthető forrásokról szóló írásokat A Munkában adta közre. 1938-ban, az egyik kötet megjelentetéséhez támogatást kérő levelében fogalmazza meg a következő lépcsőfokot, a ”későbbre tervezett és általam kiadandó Salgótarjáni Oklevéltár (Diplomatorium Salgótarjánensi)” gondolatát.5 Mindezeket úgy kezeli, mint adalékokat a „Salgótarján monográfiá”-hoz. MÁSODIK MEGKÖZELÍTÉS Az egyén számára már az is megrázkódtatás, ha a város egyik részéből a másikba költözik. Hisz nemcsak megszokott fizikai környezetéből szakad ki, hanem emberi kapcsolatait is újra kell értékelni, építeni. Ha teljesen új, idegen környezetbe kerül, akkor még inkább igaz ez, s igyekszik korábbi egyensúlyát helyreállítani. Mibe kapaszkodhat? Alapvetően - munkáján túl - korábbi érdeklődési körére, hobbijára támaszkodva tudja leggyorsabban kiépíteni kapcsolatait, új humán hálót létrehozni maga körül. Az 1926-os polgármesteri felkérés nemcsak a város múltjának a feldolgozására vonatkozott, hanem a városi múzeum kialakítására is. Dornyaynak volt tapasztalata a múzeum, mint intézmény működéséről Veszprémből, Magyaróvárról. Korábban pedig Rózsahegyen egyik szervezője volt a Liptóvármegyei Múzeumnak, elsősorban fő érdeklődési területén, a természettudományi részleg megalapozásával. A környékről származó kőzetminta-gyűjteményét ajánlotta fel az intézmény indulásához. Másrészről pedig Salgótarjánba érkezve, az induló gimnázium hiányos szertári felszereltségét látva, tanítványai körében kezdeményezte olyan tárgyak gyűjté4 A Munka, 1934. július 7. 5 MnlNmlV. 183.a. 6818/1938 12
