Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)
Múzeumügy - Cs. Sebestyén Kálmán: Adalékok másfél évtizedhez. Dornyay Béla Salgótarjánban
NEOGRAD 2012 • A DORNYAY BÉMJUl MÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVI. mogatottan - lehetőség volt arra, hogy a működő kapcsolatrendszeren keresztül Veszprém után Salgótarján és környéke múltjának forrásaira koncentráljon. A Magyar Városok Országos Kongresszusa felhívása azonban másoknak is megmozgatta a fantáziáját. Sorra jelentkeztek be Salgótarján polgármesterénél a különböző kiadók. A Vármegyei Könyvkiadó pl. az ígérte, hogy a megjelenő kiadvány a„... város múltjával, jelenével, jövőjével, gazdasági, mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi, továbbá szociális és tudományos szempontból, továbbá a múlt és a jelen vezető egyéneivel és egyéb közéleti tényezőivel is foglalkozni fog, abban az esetben természetesen, ha az erre vonatkozó adat-anyag megfelelő feldolgozásra alkalmas alakban rendelkezésünkre áll”, azon túl pedig anyagi támogatásban részesítik a kiadót. Volt olyan is, mely után nyomozni kellett, s úgy derült ki, hogy a könyvkiadáshoz sem apparátusa, sem anyagi háttere nincs.2 Természetesen mindezek reménytelen törekvések voltak, mert a település múltjára vonatkozó források még nem álltak rendelkezésre. 1927 novemberében Dornyay ismét levelet írt Försternek, mint polgármesternek, és mint a Magyarországi Kárpát Egyesület Salgótarjáni Osztálya elnökének is. Hivatkozva fentebb említett munkáira, megállapítja: ezek „... erkölcsi sikere és az idegenforgalom fellendítése körül elért eredmények arra az elhatározásra indítottak, hogy az immár ötödik éve lakóhelyemül szolgáló Salgótarján r. t. város és méltán híres szépségű vidékének is megírjam - az eddig érezhetően nélkülözött - ismertető kalauzát...” Célként az idegenforgalom növelése mellett a város „közgazdasági jelentőségének” hangsúlyosabbá válását jelölte meg. Törekvését a polgármester, és anyagilag, a képviselő-testület is támogatta.3 Az eredmény - az azóta is alapműnek számító - 1929-ben megjelent Salgótarján és a Karancs- Medves-vidék részletes kalauza lett. Ebben a műben Dornyay a kipróbált és sikeres, számára is biztonságos formai megoldást alkalmazta. Részletes, klasszikusan turisták részére készített útvonal-terveket, s ezekbe építette be a rendelkezésére álló természeti, köz- és gazdaságtörténeti forrásanyagot. A felkéréstől eltelt három év alatt sok új információt összegyűjtött, de kevés volt ahhoz az idő - ne feledhetjük, hogy fő tevékenységként tanított és egyéb szervező tevékenységgel is foglalkozott -, hogy egy alaposabb, forrásokkal alátámasztott, összefüggő áttekintést adhasson a vidék múltjáról. Nem is az volt a célja. Ezen a területen 1934-től aktivizálódik újra. A Szenzációs adatok városunk múltjához című cikkében együtt jelenik meg az elmúlt évek alatt szerzett, sokszor negatív tapasztalatokból eredő rezignáltság és egy új lendület. „Különösen azok fognak meglepődni e cím olvasásakor, akik azt szeretik hangoztatni, főleg szónoklataikban - és pedig elég helytelenül -, hogy Salgótarjánnak nincs története, nincsen kijegecesedett történeti múltja! Igen nincs története, de csak papíroson 2 Uott. 11177/1927; 9912/1929 3 Uott. 11733/1927 11
