Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)
Múzeumügy - Cs. Sebestyén Kálmán: Adalékok másfél évtizedhez. Dornyay Béla Salgótarjánban
NEOGRAD 2012 • A DORNYAY BÉLÁJA JMÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVI. strukturáltsága. Azaz, ki kell alakulnia egy olyan értelmiségi rétegnek, amely a helyi viszonyokra reflektálni tud és akar. Ez lehet szociális, politikai, művészeti stb. megközelítésben. Az akarat mellett lehetősége is legyen, hogy önfenntartó- an működtethesse azt a közösséget, mely véleményét, érdekeit kifejezésre tudja juttatni. Dornyay a megbízatást örömmel vállalta. Nem volt számára ismeretlen a terep. Feltérképezte már a Salgótarjánról szóló műveket. Történeti vonatkozásban kettőt talált: az 1902-ben Losoncon Ruttkay Sándor tollából megjelent Salgóvár és Salgótarján című füzetet, illetve „a Borovszky”-ban, azaz a század elején kiadott vármegyei monográfiában lévő elszórt adatokat az akkor még nagyközség Salgótarjánról. Tehát a múlt feldolgozása, szakirodalmi anyaga elenyészően csekély volt. Ennek nyomán, 1926 közepén egy levélváltás zajlott le a polgármesterrel. „... sajnálattal kellett megállapítanom, hogy ifjú városunk múltjával, különösen annak őstörténetével, eddig jóformán senki sem foglalkozott még ... - írta, majd hozzáfűzte - ...szemeink előtt felvetődő ősleletek és régészeti emlékek alapján, arra a gondolatra jutottam, hogy ezeket - részint az elf éledéstől, részint az elkallódástól megóvandó, s a tudomány, főleg pedig Salgótarján r. t. város majdan megírandó története számára is megőrzendő - részletesen tanulmányozom és azután ezeket írásban és képben is, a köznek is átadom!” Förster erkölcsi és anyagi támogatásáról biztosította, s megjegyezte: „Jóleső érzéssel és megnyugvással veszem tudomásul igen tisztelt Tanár Úrnak azon elhatározását, hogy a város és környéke természeti és történelmi adatainak összegyűjtésével és feldolgozásával óhajt foglalkozni. Ennek eredménye lett a Salgótarján és vidéke őskorához című füzet megjelenése még 1926-ban. A Munka című újságban, mely akkor a nyilvánosság fóruma volt, vázolta a feladatokat. Következő lépésként a múlt írott forrásainak összegyűjtését a nyomtatásban megjelent kiadványokból, illetve a még közzé nem tettek feltárását határozta meg. A forrásanyag gyűjtéséhez viszonylag kipróbált utak álltak Dornyay rendelkezésére: a Budapestre került volt piarista rendtársak, barátok, illetve az egykori tanítványok a piarista gimnáziumokból a segítségére voltak. Felhívták figyelmét a könyvészeti anyagokra, valamint instrukciói alapján feltárták az iratokat, s amelyeket Dornyay fontosnak vélt, azokat le is másolták számára. Ez működött a Bakony, és az ezzel párhuzamosan íródott Veszprém és környéke részletes kalauza, illetve a Pápa és környéke részletes kalauza című munkák elkészítése során. Az anyaggyűjtést ezekhez még az idő tájt kezdte, amikor Veszprémben Laczkó Dezső keze alatt dolgozott. Laczkó egyébként szintén a rend tagja volt, s kapcsolataival ő is minden bizonnyal segítette fiatalabb tanártársa és múzeumi kollégája munkáját. Az útikalauzok befejezése, végleges formába öntése 1926- ban történt, a nyomdából 1927-ben jöttek ki. így - a polgármesteri felkéréssel tá- 1 1 Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltára (Mnl Nml) V. 183.a. 5123/1926. 10
