Fodor Miklós Zoltán – Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2011 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 35. (Salgótarján, 2012)
Történelemtudomány - Balogh Zoltán: „Dalra, dalra, ünnepeljünk hát!” A Salgótarjáni Acélgyári Olvasóegylet Dalkörének emlékei (1923–1942)
NEOGRAD 2011 • A NÓGRÁD MEGYELJUL MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXV. 1905. szeptember 12-én pedig Rákóczi szécsényi országgyűlésének 200. évfordulóján a Szécsényben rendezett ünnepségen lengette a szél az egyleti zászlót. 1908. február 15-én volt a dalárdisták házi ünnepe. Ezt az Olvasóegylettel együtt a dalárda tagjai „szeretett Ursutz József karnagyuk tiszteletére rendezték. ” Ez alkalommal egy ezüst babérkoszorúval köszönték meg a karnagynak az egri dalversenyre való felkészítést és a dalárdának általa szerzett „Jeligét”. 1908 júliusában a dalárda a Gömör megyei Várgede fürdőjébe kirándult, ahol hangversenyt adott a közönségnek. Még ugyanabban a hónapban a MÁV Törekvés dalárdáját látták vendégül. 1909-ben a salgóbányai daltestvérek vendégeskedtek az acélgyáriaknál.0 Emlékezetes volt a dalkör második országos szereplése is 1909-ben a kecskeméti országos dalosversenyen. Innen a VKM díját, egy bronz csikós szobrot hoztak el. A vezérigazgatóság a dalverseny költségeihez 600 koronát engedélyezett. Kecskemét újabb ismeretségeket, barátságokat jelentett a dalkörnek. Itt kötöttek szoros barátságot a nagymúltú Balassagyarmati Dalegylettel és annak karnagyával, Erdélyi Józseffel. Együttműködésük jegyében előbb a balassagyarmati dalárda vendégszerepeit az acélgyári dalkörnél 1910. november 12-én. 1912. február 17-én pedig az acélgyári dalárda mutatkozott be Balassagyarmaton. A Balassagyarmati Dalegylettel közös hangversenyt eredetileg a megyeháza nagytermében tartották volna, de az alispán visszavonta az engedélyt, a hangversenynek így a Rák Szálló nagyterme adott helyet. A közös hangverseny fényes sikert aratott, „egyletünk nimbusára igen nagy morális hatással volt” - jegyezte meg Wabrosch Béla. Az acélgyári dalárda az 1911. évi budapesti országos dalosversenyen nem vett részt. 1911 októberében Liszt Ferenc születésének 100 éves évfordulóján a templomban a Koronázási Misét adták elő, és gyűjtést rendeztek a Sopron megyei Doborjánban felállítandó szobrára. E hónapban ellátogattak még Pásztóra. 1912 nyarán pedig Füleken voltak. 1913-ban a hangulat ébrentartására Párádra kirándultak. Zenei szempontból, magyarosítás szempontjából is a társadalmi élet fénypontjaként tartották számon a zólyomi daltestvérek 1913. évi pünkösdi vendéglátogatását az Olvasóegylet 35 éves fennállásának és zászlószentelési évfordulójának ünnepén, valamint az acélgyári dalkör viszontlátogatását ősszel Zólyomban. Valóságos misszió volt ez, mert a „tót munkásság lelkesedve a magyar dalokért, a zenéért, ők is dalárdát alakítottak és zenekart szerveztek. ” Az I. világháborúba bevonultak közül négy dalárdista halt hősi halált. A forradalmak és a proletárdiktatúra idején a dalárda proletárdalárdává alakult, az énekesek száma háromszorosára nőtt. A proletárdalárda repertoárjába pedig felkerült az Internacionálé és a Marseillaise. 1920-ban verődött újra össze a dalárda.6 7 6 Wabrosch, 1926. 46, 82. 7 Wabrosch, 1926. 49-51, 58., Wabrosch, A Munka 1925. május 16., május 23. 84
