Fodor Miklós Zoltán – Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2011 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 35. (Salgótarján, 2012)
Történelemtudomány - Balogh Zoltán: „Dalra, dalra, ünnepeljünk hát!” A Salgótarjáni Acélgyári Olvasóegylet Dalkörének emlékei (1923–1942)
NEOGRAD 2011 A NÓGRÁD MEGY^y UZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXV. Az Olvasóegylet kapui 1921-ben nyíltak meg újra a tagság előtt, és három év után, 1921. március 20-án megtarthatták az első közgyűlést. Azonban az egylet működését ismét akadályozta, lényegesen hátráltatta az a körülmény, hogy az újonnan szervezett csendőrség, nem lévén más helye a községben, az egyleti helyiségek nagy részét lefoglalta. A csendőriskola működött az Olvasóegylet két helyiségében, a tiszti kaszinó egy termében és a zene próbaházban, ezen kívül még egy munkásbarakkban. Az Olvasóegyletben és a tiszti kaszinóban semmilyen társas összejövetel: mulatság, kultúrest, felolvasás nem volt tartható a helyiségek hiánya miatt. Liptay B. Jenő gyárigazgató a tarthatatlan állapotok megszüntetése iránt intézett levelet a belügyminiszterhez. Javasolta, hogy amíg a városban felépül a csendőriskola, addig a városi tulajdonú, most a katonaság által használt barakkot kapja meg, mert a katonaság az új laktanyába költözik. „A mai időben különösen nagy súlyt helyezünk arra, hogy a munkásságnak megfelelő otthont nyújthassunk olvasó helyiségünkben és minden alkalmat megragadunk, hogy a munkásságnak módot nyújtsunk egymással való társadalmi érintkezésre. A munkás olvasókör keretén belül zenekar és dalárda is működik, melynek mind feladata a munkásságot hazafias szellemben együtt tartani és ezen szellemet ápolni. ” E nemes cél fenntartása érdekében kérik a lefoglalt helyiségek mielőbbi felszabadítását. Emellett pedig sürgeti az épületek mielőbbi kiürítését az is, hogy a gyár már évek óta átépítését tervezi az olvasó és a kaszinó épületének, mivel azt a munkások és a tisztviselők már kinőtték.8 1922. november 11-én tartották meg az első dalestélyt. A Vezérigazgatóság „méltányolta nehéz helyzetünket és kulturális hivatásunkat”, a dalárdistákat sötétkék ünneplő egyenruhával látta el, amelyért azoknak az ár egy harmadát kellett megtéríteni. Azon felül a dalárda céljaira 600 koronát adományozott. A dalárdának eddig nem volt egyenruhája, az énekesek a saját ünneplő ruhájukban szerepeltek, csak az olvasóegylet jelvényét viselték a kabát hajtókáján. Az 1902. évi zászló- szentelési ünnepségen készített képen még az egylet első jelvényét, a pajzs alakú nemzetiszín szalaggal ellátott jelvényt tűzték fel. Az egri országos dalosversenyen készült csoportképen pedig már az egylet új, kör alakú zománcozott nemzetiszín jelvényét viselték az acélgyári dalárdisták.9 8 A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. salgótaijáni acélgyárának kérvénye: az Olvasóegylet és a tiszti kaszinó helyiségeinek felszabadítása érdekében a csendőriskola mielőbbi elhelyezését kéri (Nógrád Megyei Levéltár (NML) V. 183. 1554/1923) 9 Wabrosch, 1926. 83. - Fénykép: Az Acélgyári dalárda a zászlószentelési ünnepségen, 1902., Molnár, 1978. A dalárda az „egri dalosünnepen”. Ltsz: 83.16.51. 85
