Fodor Miklós Zoltán – Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2011 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 35. (Salgótarján, 2012)
Történelemtudomány - Nickel Réka: A „Rimai” identitás kialakulása/kialakítása a salgótarjáni acélgyári kolónián
NEOGRAD 2011 • A NÓGRÁD MEGYE]uLL MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXV. lási ünnep az Úr napi körmenet volt. Kimondottan a sorompókon belül zajlott, bensőséges hangulatban. „A Úr napi körmenetek hagyománnyá váltak a gyári úton. Négy sátrat állítottak föl. Külön színfoltja volt, hogy az acélgyárba szürke sapkával, KL jelzéssel katolikus legényegylet alakult fiatalokból és azok vitték a zászlókat és díszítették, meg állították a sátrakat. Az egyik sátor az iskola előtt volt, aztán a másik fönt tovább, az iskola mögötti részen [...] A körmenet elindult a ferences templomból az iskola irányába, és a nagy kéménynél, a fölső gyári úton elfordulva vissza a Salgó útnak nevezett kaszinósoron, ott volt vissza a betérés. ”78 Az acélgyári kolónia vallásosságával kapcsolatban még számos kérdés vethető fel. Az ipari telepek vallásgyakorló lakosságának olyan problémákkal kellett szembenéznie, amelyek a paraszti kultúra keretei között elképzelhetetlenek lettek volna. Végül, de nem utolsó sorban a vállalat nagyon fontos „embertartalékaival” kell foglalkoznunk, a kolónián felnövő gyerekekkel. A Rima csecsemőkoruktól kezdve gondjukat viselte az acélgyári gyerekeknek. Segített élelmezésükben, ruházkodásukban és taníttatta is őket. A gyerekek számára a kolónia zárt világ volt, mintegy védőburokként fogta őket körbe. Nem véletlenül invesztáltak komoly összegeket az ifjúság nevelésébe. Cserébe annyit kértek tőlük, hogy tisztességes fizetésért tisztességes munkát végezzenek a vállalatnak nyugdíjas korukig. A kisgyerekeknek is megvolt a saját feladatuk a háztartásban. Mindenben segédkeztek, amit el tudtak végezni és ezt el is várták tőlük.79 A fiúk 12—14 évesen kerültek először a gyárba, a szegcsomagoló volt a munkábanevelődés első állomása. A. A.: A gyárba minden gyári szakmához az ugródeszka a szegcsomagoló volt, [...ja legmocskosabb hely. Akiket felvettek fiatalokat a polgári után, azokat mind a szegcsomagolóba vették föl. És olyan volt, hogy onnan válogatták ki a gyerekeket az irodába, iroda kifutónak. Ott is ragadtak. Mert azoknak jó írása volt és először kifutó volt, aztán ott maradt. ”80 A fiúk számára a tanoncévek jelentették a gyermekkor végét, férfivá pedig a katonaság avatta őket. A legtehetségesebbek a „szegedi felsőipariban” tanultak tovább. „Ugye az már a tanoncévek után volt, segéddé váltak. A segéd az 18 éves körül lett. Igazi férfivá meg a katonaság avatta. Akkor három év volt. Katonaság után 78 Részlet a H.H.-val 2011-ben készített interkúból. 79 A paraszti munkába nevelődésről lásd Gazda Klára: Gyermekvilág Esztelneken, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1980. 68—72 80 Idézi Nickel, 2012. 162. 75
