Fodor Miklós Zoltán – Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2011 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 35. (Salgótarján, 2012)

Történelemtudomány - Nickel Réka: A „Rimai” identitás kialakulása/kialakítása a salgótarjáni acélgyári kolónián

NEOGRAD 2011 • A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXV.

szatért eredeti lakhelyére.40 A gyár munkáspolitikájának újabb fontos lépése volt, amikor lehetővé tette, hogy a dolgozói saját tulajdonú házakhoz jussanak. így népesült be az ún. Szent Ferenc telep, illetve a Jónásch-telep (Liptay-sor), amelynek lakóközössége hamar kiemelkedett a többiek közül.

„... az ún. ‘‘nagykémény” közvetlen közelében álló valahai gyári épületek csoportját soha nem tekintették Ferenc-telephez tartozó résznek, legfőként azért, mert a Ferenc-telep épületeinek túlnyomó nagy többsége saját tulajdon volt és igen-igen sokan vállalattól kapott kamatmentes kölcsön felvételével építették. ”41 A Ferenc-telepről és a Jónásch-telepről Szabó Zoltán is elismerően írt: „Hátrább a Liptay-soron és a Szent Ferenc-telepen saját házak vannak. Vállalati kölcsönből építették fel őket a jobban kereső munkások. 56 ilyen ház épült az utóbbi időkben, rendesen a legmodernebb igényeknek megfelelően, nagy ablakokkal, kert közepére. ”42 Az acélgyárnál tapasztalható kolonizáció természetesen egyáltalán nem volt példa nélküli. Sz. Bányai Irén nagyon hasonlót írt le a budapesti gázgyárral kapcsolatban: „...a lakhatáson túl a jó közérzetet átgondoltan, tervszerűen biztosítani akarták. [...] azt sugallta az üzemi vezetés az alkalmazottainak - tisztviselőknek és munkásoknak egyaránt -, hogy megbecsüli őket, ezért viszont teljes helytállást, a vállalati érdekek maximális szolgálatát várja el. ”43 Bár a korabeli sajtó szerint még az első világháború után is problémát jelentett a város több utcájában a köztisztaság, az acélgyári és az üveggyári kolóniákon rend volt. Az acélgyárnál külön lakmester felügyelte a rendet és a köztisztaságot. A húszas-harmincas években „gyerekeskedők” emlékezete az utolsó lakmester nevét is gondosan megőrizte. Egymástól függetlenül mindegyik beszélgetőtársam számtalan emléket őrzött róla.

„A neviben is benne van. Volt itt egy lakmester. Jagiczának hívták, később aztán Jánfalvira változtatta. Ez az utolsó napokig működött a háborúig. A telepen rend és tisztaság volt. ”44

„Mikor a lakmester mondta szegény anyámnak is, hogy asszonyom, ez a lépcső még nem elég fehér, sikáljon még rajta! ”4S „Ő szólt, ha a disznóól nem volt szépen fehérre meszelve, és ő felügyelte a hamus vödröket is! Azokat, amikben minden hajnalban lehordták az utcára a tűzhelyből kiszedett hamut, egy nap egyszer végigment egy lovas kocsi, amire felborogatták a hamut, az üres vödörért meg azonnal szalasztották a háziasszonyok a gyereket, hogy a lakásban legyen, mielőtt a lakmester odaér, mert ha rendetlenséget talált

40 OSZKFM3/2188 Salgótarjáni Hírlap III. évf. 48. szám 1907. december 1. Vezércikk

41 Vertich, 1999. 25-27.

42 Szabó, [é.n.] 237.

43 Sz. Bányai, 1996. 41-42.

44 Idézi Nickel, 2012. 163.

45 Részlet a C.C-vel készített 2009-es interjúból.

66