Fodor Miklós Zoltán – Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2011 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 35. (Salgótarján, 2012)
Történelemtudomány - Nickel Réka: A „Rimai” identitás kialakulása/kialakítása a salgótarjáni acélgyári kolónián
NEOGRAD 2011 • A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXV. széles körben érvényesült. A még nagyközségi státuszú helységben a századfordulón egyre több hetilap alapult. A lapalapítások fő kezdeményezői a letelepedett vállalkozók, szabadgondolkodású értelmiségiek voltak. így indult vélemény- és kultúraformáló útjára 1897-ben a Salgótarján és Vidéke, 1902-ben a Salgótarjáni Lapok, 1903-ban az Új Salgótarján és Vidéke, 1905-ben a Salgótarjáni Hírlap, 1911-ben a Salgótarján, 1914-ben pedig a Salgótarjáni Újság. A századfordulót követően, s még inkább az I. világháború után az idegen anyanyelvűek elmagyarosítása mind spontán módon, mind szervezetten megindult. A szerte az országban gombamód szaporodó olvasóegyletek egyik nem titkolt célja a magyar nyelv terjesztése volt. Ugyancsak ebben az irányban hatottak a telepi iskolák is, ahol csak magyar nyelven tanítottak.22 Ez alól nem volt kivétel Salgótarján sem, bár az acélgyár kezdetben tolerálta a többnyelvűséget. Az acélgyári munkások a gyártelepen megalapították első „Olvasó társaságukat”, akkori nevén a. Lesevereint, amelynek működését 1871-től számíthatjuk. A köztudatban mind a mai napig él az egykori szlovák anyanyelvűek hibás szóhasználata az Olvasóegyletre vonatkozólag: „Edledolvasó”. Őket a „tekézők csoportja”, a Kegelstatt Comité létrehozása követte. Ezekbe az önszerveződő csoportokba csak altiszteket, illetve megbecsült telepi munkásokat vettek fel. 1878-ban alakult meg az „Altiszti és munkás olvasókör”. 1879-től működött az acélgyári zenekar. A Salgótarjáni Gyári Tiszti Kaszinó 1888. január 1-jén 47 taggal alakult meg. Célja a hírlapolvasás és a szépirodalom pártolása, valamint olyan társas kör létesítése, amely tagjainak a kellemes időtöltés mellett a társulati társadalmi életet is megszervezi. Első elnöke Borbély Lajos (Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. Vezérigazgatója 1881—1914) volt.23 „Nem lehet tagadni tisztelt uraim, hogy igen nehéz dolog volt ezen egylet tagjainak, hogy úgy mondjam sokfélesége és illetőleg különböző életfelfogása, igénye, nyelve értelmi és társadalmi rendje dacára egy testületté tömöríteni, amely testület ma a kölcsönös bizalom alapján a legszebb egyetértésben él és egy akarattal törekszik céljainak megvalósítására. ”24 Vertich József kiemelte, hogy a sok nyelven beszélő ősök dacára már a második generációs rimaiak is meglehetősen hazafiasak voltak. „Feltétlenül dicsérettel kell szólnunk az Olvasóegylet 1902-ben avatott, [...] hatalmas méretű (l,5x2m) dupla selyem és dúsan arannyal hímzett nemzeti zászlófjá] ról, mely körül az 1902-1940-es évek között valóságos kultusz alakult ki. Minden fontosabb alkalommal megjelentették az ereklyét, díszes kísérettel vitték-hozták. ”25 22 R. Nagy, 2003. 206. 23 Szvircsek (szerk.), 1993. 34. 24 NMLIV. 534.6. A Rimamurány-Salgótarjáni VASMŰ Rt - Salgótarjáni Acélgyári Felügyelő és Munkás Személyzet Olvasó Egyletének Alapszabályai, Salgótarján, 1909. október 3. 25 Vertich, 1999. 31. 61
