Fodor Miklós Zoltán – Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2011 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 35. (Salgótarján, 2012)
Történelemtudomány - Nickel Réka: A „Rimai” identitás kialakulása/kialakítása a salgótarjáni acélgyári kolónián
NEOGRAD 2011 • A NÓGRÁD MEGYEXJJ* MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXV. A magyar kultúra és hazafiasság terjesztésében oroszlánrészt vállaló egyesület 1902-ben 2200 Korona költséggel készítette el nemzeti zászlaját, az erre a célra létrehozott zászlóalapban összegyűlt adományokból. A zászlószentelés addig soha nem látott ünnepélyes keretek között történt. A zászlóanya Borbély Lajosné lett, akit 50 fehér ruhás nyoszolyólány kísért az ünnepi misére. Az ünnepségről részletesen írt Balogh Zoltán.26 Igyekeztek minél több magyar nyelvű színi előadást és rendezvényt szervezni. A bálokon és estélyeken a nemzetközi szalontáncok mellett egyre nagyobb szerepet tulajdonítottak a magyar csárdásnak és a cigányzenének. A Millennium évében tartott március 15-i ünnepségen az olvasóegylet történetének feldolgozója fontosnak tartotta kiemelni, hogy az ünnepséget szervező tagok már nemcsak szívükben, de nyelvükben is magyarrá váltak. A Rima minden gyáráról készíttetett egy hatalmas festményt 1896-ban. A salgótarjáni acélgyárat ábrázoló darab a Munkás Kaszinó nagytermébe került.27 „Igen jelentős emlékkel bír az a hatalmas, 14x6 m-es festmény, mely gyárunkat mutatja az 1890-es években, A RIMA a millenium alkalmából minden gyártelepéről készíttetett ilyen festményt Spannrafft Ágostonnal. A kiváló festő külföldet is megjárva, idehaza a fővárosban, az Operaházhoz került a színház főfestői státuszába!”28 A Tiszti Kaszinót a Munkás Kaszinóval egy híd kötötte össze. A híd „egyirányú” volt, tehát a tisztviselők átmehettek rajta a munkásokhoz, a munkásoknak viszont ez nem volt megengedett. A köznyelvben az összekötő folyosót ironikusan „sóhajok hídjának” nevezték. Az Olvasóegylet soraiból már 1880-tól igény mutatkozott egy Dalárda megalakítására. „Az Olvasóegylet a dalárdának szülő anyja és viszont, a dalárda az Olvasóegyletnek édes gyermeke, istápolója, támogatója, egymásért élnek-halnak, osztozik dicsőségében és búbánatában, becézi, simogatja még akkor is, ha az elkényeztetett gyermek rakoncátlankodik. ”29 1892. július 16-án jegyezték be hivatalosan a Dalárda megalakulását. Leggyakrabban a zenekarral együtt léptek föl. A nemzeti ünnepeken a Himnuszt, a Szózatot, a Rákóczi és Kossuth nótákat énekelték. 1906-ban léptek be az Országos Dalszövetségbe és a dalosversenyeken komoly sikereket értek el, számos díjat nyertek.30 26 Balogh, 2011. 43—60. 27 Fényképét lásd a képmellékletek között, a gyár egyes épületeinek utólagos megjelölésével. 28 Vertich, 1999. 31. 29 Wabrosch Béla. Idézi Balogh, 2011. 47. 30 Szvircsek, 1993. 220. 62
