Fodor Miklós Zoltán – Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2011 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 35. (Salgótarján, 2012)
Történelemtudomány - Nickel Réka: A „Rimai” identitás kialakulása/kialakítása a salgótarjáni acélgyári kolónián
NEOGRAD 2011 • A NÓGRÁD MEGYEUÍJl MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXV. gok hirdetései révén biztosították.16 Az idegen ajkú vendégmunkások letelepedése hosszú évtizedekig mindenféle szabályozás és rendszer nélkül zajlott a településen. Bár gyakorlatilag 1852-től szó szerint özönlöttek Tarjánba a vendégmunkások és többször összeírták őket, a problémára csak 1905-ben adtak jogorvoslatot. A Salgótarjáni Hírlap 1905. szeptember 17-i számában felhívást tettek közzé, miszerint a „külföldiek” letelepedését szabályozó 1886/XXII. te. 15. paragrafusa, illetve két másik körrendelet (54091/1888; 12969/1901) alapján kötelezővé tették a letelepedők rendőri nyilvántartását. Aki három hónapnál hosszabb ideig tartózkodott a helységben, lakhatási engedélyért kellett folyamodnia. Ha nem tette meg, hatóságilag felszólították erre és 600 Korona büntetést kellett fizetnie, ellenkező esetben azonnali hatállyal kitoloncolták.17 A betelepülők legnagyobb része katolikus vallású volt. A településen 1895-ben alakult meg hivatalosan az Ortodox Izraelita Hitközség.18 A cigányság itteni életéről a XVIII. századtól van ismeretünk. 1776-ban 2 családban 9 fő cigány élt Salgótarjánban. A korai időszakban a vasmegmunkálás fortélyait ismerő mesterek voltak. Számuk a századfordulón sem volt magas, Szomszéd András kutatásai kimutatták, hogy mindössze 98 fő élt a településen.19 Szabó Zoltán éles szemmel látta meg a „fölkevert társadalom” legfőbb problémáit Salgótarjánban: „Bármelyik oldalról vizsgáljuk is e vidék képét és társadalmát, szembetűnő az iparosodás gyarmatosító jellege. A munkások telepi házai élesen elkülönülnek a bennszülöttek falvaitól. Minden ilyen kapitalista gyarmat külön test feudális jellegű vidéken. Külön test település szerint, külön test a települők osztálya és szelleme szerint. S végül: külön test a települők fajtája szerint. Ugyanis: a munkásság nem itt fejlődött - hanem: ide érkezett. ”20 1826-ban 717 lelket, 1869-ben 4184 főt számláltak össze Tarjánban. A sokféle betelepülő rohamos változást hozott a viseletben is. Az egységesülés felé vezető egyetlen út a polgárosodás volt, amely minden más ipari településen is elkerülhetetlenül bekövetkezett. A hagyományos férfi viselet az 1890-es években kezdett megváltozni és akkor tűnt el végképp, amikor tömegessé vált a palócok munka- vállalása a salgótarjáni és a környező bányákban. Kazáron azt is mondták: „A bánya vitte el a viseletét. ”21 Az asszonyok, leányok munkába állásával a női viselet is lassan a polgárosodás útjára lépett, mindössze az ünnepi öltözetet tartották meg sokáig, tudatosan. Az acélgyárban dolgozók gyors asszimilálódása a gyár munkáspolitikájának is köszönhető volt. A polgárosodás hatása más területen is 16 u.o. 82. 17 BBK Mf. 27. Salgótarjáni Hírlap 1905. szeptember 17. 18 Horváth, 1999. 95. 19 Szomszéd, 1987. 157. 20 Szabó, [é.n.] 123—124. 21 u.o. 92. 60
