Fodor Miklós Zoltán – Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2011 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 35. (Salgótarján, 2012)
Történelemtudomány - Szirácsik Éva: Salgótarján város az első polgármestere, Dr. Förster Kálmán szemével
NEOGRAD 2011 • A NÓGRÁD MEGYEUiX MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXV. "yaffil rés vonatokkal Salgótarjánba érkező utasok fogadását, tájékoztatását stb. dicsérte, a másik már megközelíti a névtelen levelek stílusát és így szól: „Most már mindketten kövérre híztatok, menjetek már vissza fatomyos hazátokba. ” Annyiban igaza volt a levél írójának, hogy meghíztunk mind a ketten, feleségem is valamennyire, de különösen én /kb. 90 kilóra/ és az sem volt éppen utolsó kívánsága a kedves levélírónak, hogy menjünk vissza ’’fatomyos hazánkba” mert bármilyen jó dolgunk volt is a szívünkhöz nőtt Tarjánban, mi változatlanul mégis visszakívánkoztunk drága szülőföldemre. ” Közvetlen munkatársai, a város tisztviselői ünnepséggel emlékeztek meg 1935- ben arról, hogy polgármesterük 25 éve állt Salgótarján élén, és bensőségesen köszöntötték „hivatali előjárójukat, a 25 éves szolgálati jubileum alkalmával szeretetteljes ragaszkodással. ” Förster szerint „az ilyen bensőséges ünnep, mint a szerdai, teremtheti csak meg azt a lelki kapcsolatot és szolidaritást, a vezető és a tisztviselői kar között, amelynek elsősorban a közösség és az egymás oldalán végzett munka szempontjából van hatalmas és a messze jövőbe kiható jelentősége. ” 1936-ban kormányfőtanácsos lett „a város közintézményeinek fejlesztéséért és a munkavédelemnek a gyakorlati életben való megvalósításáért végzett szolgálatai elismeréséül.” „A kormányfőtanácsosi cím együtt jár a méltóságos címzéssel... A felsőbb hatóságaim által kezdeményezett kormányzói kitüntetés - nem tagadom - nekem jól esett nagyon, -állította Förster- a méltóságos cím azonban soha sem fűtötte hiúságomat, annak használatát nem, hogy forszíroztam volna, de hivatalosan a városházán a felek által való használatának mellőzését kértem, sőt a tisztviselőtársaim és az altisztek részéről való használatát egyenesen leállítottam. A ’’polgármester úr” megszólítás sokkal kedvesebb volt nekem, mint a „méltóságos úr. ” Ellenben igen jól esett az a hatás, melyet kitüntetésem a város közönségéből kiváltott azért is, mert ez a kitüntetés -mondták- nemcsak a polgármesterünkre vet fényt, de a város egész közönségére is. „A küldöttségek egész sora és az üdvözlő levelek százai köszöntöttek” engem ez alkalommal. ” Még ugyanebben az évben „A mfagyar] kirfályi] Belügyminiszter a város virá- gosítás és fásítás terén szerzett érdemei elismeréséül a főispán útján díszoklevelet küldött dr. Förster Kálmánnak. Ez a kitüntetés a polgármester virágosítási és fásítási törekvéseit támogató minden salgótarjáni polgárnak szól. ” 1938- ban Förster Kálmán szobrot avattak. Minderről így írt visszaemlékezéseiben: „Bóna Kovács festőművész és szobrász ki is faragta /nehány ülés árán, egyszer el is aludtam/ az életnagyságú mellszobrot, melyet azután az időközben szintén díszpolgárrá avatott RóthFlóris bányaigazgató arcképével együtt, 1938. márc. 3-án megfelelő ceremóniákkal fel is avattak. A beszédek idézését, illetve ismertetését mellőzöm. A kitüntető figyelemért mindkettőnk nevében Róth Flóris mondott köszönetét. ” 1939- ben ismét polgármesternek választották. A korábbi négy választással ellentétben azonban volt egy ellenjelölt. „Ez alkalommal egyik tisztviselőtársam 49
