Fodor Miklós Zoltán – Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2011 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 35. (Salgótarján, 2012)

Történelemtudomány - Szirácsik Éva: Salgótarján város az első polgármestere, Dr. Förster Kálmán szemével

NEOGRAD 2011 • A NÓGRÁD MEGYElJ JL MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXV.

jónak látta kísérletet tenni arra, hogy engem kibuktasson. Nyílván abban bízott, hogy a túlnyomóan katolikus többségű városban ki lehet buktatni a protestáns polgármestert, ’’-vélte a polgármester. Végül Förster pályázatát találták egyedül érvényesnek, és egyhangú szavazással újraválasztották. Traum Péter plébános beszéde a többség álláspontját tükrözhette: „Uraim! Nehéz elképzelni, hogy a mai esemény a város kebelében másképpen történhetett, mint ahogy lefolyt. Szinte tolakszik a kérdés: lehetséges, hogy valaki felépítsen egy várost, azután az illetőt kizavarják a város falai közül. Lehetséges az, hogy valaki lefektet egy járdát és azután azt seprűzik le rólad, aki a járdát lefektette? Kérdezem, lehetséges-e, hogy valaki felvirágoztat tereket, utcákat és azután a virágokból nem babért, hanem halotti koszorút fonnak éppen annak a szívére hangsúlyozom: a szívére azokból a virágokból, melyek éppen ebből a szívből fakadtak bele a létbe?... Kétségbe kellene esni, ha úgy volna, hogy nem érdemes dolgozni, mert hálátlan a világ, a vakságig hálátlan. Ha van tehát jog és igazság, akkor Salgótarján a polgármesteri székbe nem ültethet más, mint Förster Kálmánt. ”

Megválasztását követően politikai téren került a támadások kereszttüzébe. Amint írta: „sehogy sem tudtam a mindinkább terjedő nyilas-gondolkodásba beilleszkedni. Egész életem során az volt az elvem, hogy a rám rótt kötelességemet elvégezni tartozom s így a törvénynek és felsőbb hatóságom rendelkezéseinek, mindenkor eleget kell tennem. Igen ám! De 1941. és 1942-ben felsőbb hatóságaim részéről egymás után jelentek meg olyan rendelkezések, melyek a fennálló törvényes rendeletekkel szöges ellentétben állottak és azon felül igazságérzetem és egész életfelfogásommal ellenkeztek. Szerte a városban és jobb oldali egyesületek gyűlésein elhangzott olyan megjegyzések jutottak tudomásomra, melyek szerint hivatalos és privát magatartásommal szembe helyezkedem a már uralkodni kezdő nyilas mentalitással. És ez részben igaz is volt, és ez a visszás állapot lelki téren idegösszeomlással fenyegetett.

A fent ismertetett körülmények miatt előállott idegállapotom egyre romlott és megérlelte azt a szándékomat, hogy habár szolgálati időm még nem járt le, én nyugdíjaztatásomat kérem. Idegbetegségem legélénkebben abban nyilvánult meg, hogy minden nagyobb összejövetelből, gyűléstől is valósággal irtóztam. Emlékszem, hogy a Sport vendéglőben valami jótékonycélú összejövetelen a hullámzó embersokaságban egyszer minden meghatározható ok nélkül hirtelen annyira rosszul lettem, hogy feleségem kénytelen volt engem a lőtorony kis szobájába felkisémi és lefektetni.

A gyűlés, összejövetel, ünnepély stb. szóval olyan alkalom pedig, ahol sok ember van együtt, a polgármester életéből nem kapcsolható ki /a pásztor sem az, nyáj nélkül/ Éreztem, hogy a mindinkább nehezebb, háborús körülmények között feladatomat nem tudom ellátni, a komoly városvezető feladatok végzését az enyémnél biztosabb kézbe kell letennem-, és a szó szoros értelmében kötelességemnek éreztem, hogy félrevonuljak. ”

50