Fodor Miklós Zoltán – Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2011 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 35. (Salgótarján, 2012)
Történelemtudomány - Szirácsik Éva: Salgótarján város az első polgármestere, Dr. Förster Kálmán szemével
NEOGRAD 2011 • A NÓGRÁD MEGYEI JUL MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXV. fát ültethettünk, hogy eleget tettetek felszólításomnak és virággal díszítettétek fel házaitok elejét és ablakait, köszönöm, hogy megszerettétek a mi kis városunkat!” Förster Kálmán emlékirataiban így kommentálta az elismerést: „Nem tagadom, nagyon örültem ennek az egész ritka szép kitüntetésnek és büszke voltam és vagyok rá. Mint a diák, ha jó bizonyítványt hoz haza. Hisz sok munka, törekvés, gond, álmatlan éjszaka kilincselés árán szereztem meg polgártársaim elismerését... A díszközgyűlésen a felszólalók valósággal elárasztottak dicséretükkel. Ez már így szokott lenni. Habár ezek a dicséretek jól estek -hisz magával szemben minden ember többé-kevésbé elfogult- mégis sokszor figyelmeztettem magamat arra, hogy a személyemet érintő megnyilatkozásokból jelentékeny százalékot le kell vonnom és azt a szokásos udvariasság, vagy az opportunizmus számlájára kell írnom. ” A munkájának megítélése azonban a kortárs salgótarjániak körében vegyes lehetett, támadások is érték városfejlesztő tevékenységéért. Jó példa erre a helyi sajtóban megjelent, a polgármestert érő kritikát visszaszorító írás az 1930. évi aszfaltozásról: „Az új városrészben már sok helyen készen van az aszfaltjárda... A zavartalan kép csak akkor fog majd kibontakozni, amikor a sok építkezési anyag eltűnik az utcákról, amikor az üresen hagyott földsávok beültetése megtörtént. A türelmetlenkedők gondoljanak csak arra, hogy történt-e azelőtt évtizedeken át valami is, ami a város szépségét, vonzóbbá tételét igyekezett volna szolgálni? ”A városnak nincs jövője. Ez volt a főérv, mely maradiságban hagyta. Kifogy a szén, elköltözik a gyár”... stb. Éppen ezért kell várossá fejleszteni külsőleg is, hogyha ezek egyszer bekövetkeznek, meg legyen a miliő és kedv új lehetőségek megteremtésére. Hisz nincs mindenütt szén, ahol virágzó községeket, városokat tudunk. Az emberek nagy része természeténél fogva a kritizálás kényelmesebb álláspontjára helyezkedik ahelyett, hogy nemes intenciókat, szociális és gazdasági lehetőségeket kiépíteni, megoldani igyekeznék...” A korabeli sajtó azonban nem csupán a polgármester mellett kiálló cikkeket közölt Förster emlékei szerint, de az ilyen jellegű cikkeket nem közölte visszaemlékezésében. Az 1932. év krónikájánál a következőket olvashatjuk. „Vízrosfejlesztési törekvésemet nemcsak tisztviselőtársaim, és a képviselőtestület komoly munkája támasztotta alá, de a helyi lapunkban megjelent bíráló cikkek is. Ezek a bírálatok engem a legtöbb esetben kedvező színben tüntettek fel, de voltak néha komoly intelmet tartalmazó hangok is, amelyek a városvezetés egy-egy esetét -elismerem jogos- kritika alá vonták. A dicséret bőven, sőt néha már túl bőven áradt ki ezen kritikákból, le is vontam belőlük jókora százalékot. Legtöbb esetben megfogadtam a jó tanácsokat. Ezek a cikkek, melyek a Munkában megjelentek, hozzájárultak ahhoz, hogy a lakosság igényeit, törekvéseit, helyeslését, vagy helytelenítését megismerjem. így aztán általában jó viszony állott fen a város közönsége és én köztem. ” A kritikák azonban nyíltak lehettek, hiszen Förster Kálmán emlékei szerint „hosszú közéleti pályámon mindössze két névtelen levelet kaptam. Az egyik a fillé48
