Fodor Miklós Zoltán – Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2011 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 35. (Salgótarján, 2012)
Történelemtudomány - Szirácsik Éva: Salgótarján város az első polgármestere, Dr. Förster Kálmán szemével
NEOGRAD 2011 • A NÓGRÁD MEGYELJíJL MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXV. gótarjánt és annak környező hegyeit, várait, tehát a város ipari nevezetességeit és környékének természeti szépségeit az idegenek is megkedveljék. ” Szívügye volt a salgói menedékház felépítése is 1935-ben. „Ez itt megint olyan fejezete életleírásomnak, -írta a visszaemlékező Förster- melynél hosszabban időzöm, mert -mint ezt most megvilágítani igyekeztem- a menedékház építése életem egyik legkedvesebb alkotása volt. Az egyes személy használata természetesen túlzás volna, ha valaki fenti soraimat úgy értelmezné, hogy a salgói menedékházat csakis én építettem, de azt nyugodtan mondhatom, hogy nálamnál nagyobb szeretettel, és igyekezettel senki sem törődött a mi turistaotthonunk létrehozásának ügyével... Délután a salgói fogaskerekű vonatot, autón, kocsin és gyalog nagyszámú közönség vonult fel a vár alá a ’’Salgói menedékház / és nem, ahogy egyesek akarták a Förster menedékház /avatására. Én elvből nem vállaltam a névadást./... Múlt szombaton feljöttünk nehányan ide a már majdnem kész menedékházba. Itt töltöttük az éjszakát. Gyönyörű este volt. Telihold. Itt álltunk a teraszon, tőlünk balra a sejtelmes holdsugárba öltözött salgói várrom, szemben velünk a palóc Olimpus, a Karancs. A Bodzfás forrás vize csendesen csobogott és mesélt. Mi pedig a Magas Tátra által koronázott szép Szepességre, a mi drága szülőföldünkre gondoltunk! ...Egy 1935. nov. 2-án megjelent újságcikk kedveset foglalkozik új otthonunkkal. A kis cikk írója a menedékház szépségeit dicséri. A magyaros motívumú bútorokat, a ’’pletykasarkot”, az ajtókra szerelt művészi faragású turistajelvényeket fából kifaragva /bakancs, hátizsák, sí és síbot, csákány stb /a stylszerű képeket, azután a ’’Förster szobában” /igaz, ez is volt/ az agancsos villany csillárt, a szobafestés peremén végig körülfutó fekete selyemre szerelt havasigyopár szegélyt stb./” Salgótarján vidéke tehát emlékeztette szülőföldjére, miközben sokszor gondolt a trianoni döntés után elcsatolt részek visszaszerzésére, amire a visszaemlékezéseiben számos helyen lehet utalást találni. Például a Salgótarjáni Lövészegylet elnökeként a lövölde alapkőletételénél beszédében kiemelte: „Legyen ez az épület itt a határszélén erős vára a hazaszeretetnek. Hozzád fohászkodunk, jó istenünk, adj nekünk erőt és kitartást a munkánkhoz, amit becsületes szívvel akarunk drága magyar hazánk javára e falak között végezni!” Törekvése kevésbé volt örömteli, amint lejegyezte: „a Felvidék felszabadulásakor én a magyar kormánytól kitüntető megbízást kaptam. A visszacsatolt területeken tudniillik katonai közigazgatás lett bevezetve. A budapesti I. számú hadtest polgári bizottságának elnökévé a belügyminiszter engem nevezett ki. Ez a nem mindennapi közigazgatási szereplésem kényes és nehéz volt. Sok vesződséggel, utazgatással járt és kevés sikerrel. ” 1931-ben első felesége, Kummer Júlia hatására elindította a „Virágos Salgótarján” mozgalmat. Éppen erről akarok most bővebben megemlékezni, -olvashatjuk Förster visszaemlékezésében- Egyik fő törekvésem volt a mi feketének mondott 43
