Fodor Miklós Zoltán – Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2011 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 35. (Salgótarján, 2012)

Történelemtudomány - Szirácsik Éva: Salgótarján város az első polgármestere, Dr. Förster Kálmán szemével

NEOGRAD 2011 • A NOGRAD MEGYEI

UZEUMOK ÉVKÖNYVÉ XXXV.

amelybe a város lakói érdekeinek védelmében a nagyétvágyú vállalattal szemben és annak bosszúságára magam is élénken részt vettem. ”

Hangsúlyozta a munkások képviseletét: „Annyit azonban nyugodt lelkiismerettel merek állítani, hogy valahányszor olyan helyzetbe kerültem, hogy állásom, esetleg egyéniségem szerény súlyát latba vethessem, én soha nem haboztam a munkások oldalán állni, mert személyes tapasztalatok alapján győződtem meg arról, hogy a tőke általában önző és könyörtelen. ”

VISZONYULÁSA MUNKÁJÁHOZ

Förster Kálmán visszaemlékezéséből kiderül számunkra, hogy a polgármestersége alatt elért eredmények mindegyikét fontosnak tartotta, és lejegyezte. A jelen írás keretein túl mutat a városfejlesztési feladatok, sikerek és kudarcok teljes körű bemutatása, mindezek ellenére bizonyos érzelmi többlettel bíró feladatok kiemelten fontosak voltak számára. Ezek közé sorolhatjuk a szegényügyi intézkedéseit, a gyermekekhez kapcsolódó munkáit, a turizmus népszerűsítését, a Trianon előtti nagy Magyarország érdekében tett lépéseit, valamint a felesége által szorgalmazott „Virágos Salgótarján” mozgalmat.

Polgármesteri működése a gazdasági válság és a II. világháború idejére esett, „túlnyomóan a háború és a munkanélküliség nehéz körülménye között” telt el. Mindezek miatt a városban nagy volt a munkanélküliek és a szegények száma. Amint korábban a lobbi kapcsolatainál említettük, mindent megtett a munkanélküliek munkához juttatása érdekében. A visszaemlékezéseiben többször emlékezett meg általa szervezett jótékonysági akcióról, amit polgármesterként fontosnak tartott. Például 1926 karácsonyán ruhát és élelmiszert gyűjtöttek és osztottak a szegényeknek, „az áldozatos és eredményes munkát igazán készségesen végeztük. ” 1932-ben megjelent kiáltványban „a lakosságot arra kértem, hogy tekintsen el karácsonykor a felnőtteknek egymásnak szánt megajándékozásától és fordítsák azt inkább szegény embertársaink istápolására létesített népkonyha minél eredményesebb működhetésére.” 1941-ben, amikor a Közjóléti Szövetkezet elnökévé választották, beszédében a következőket emelte ki: „Az emberek meggyőződtek arról, hogy az az elv, hogy a szegény ember is emberséges életmódra tarthat igényt, helyes és igazságos. Ha sokan a gazdag emberek közül nem is látják be azt, hogy nekik feleslegükről embertársaik javára le kell mondaniuk, az államhatalom mégis rákényszeríti őket különböző törvényalkotásokkal és így lassan, mégis oly helyzet áll elő, hogy a vagyon és jövedelem valamennyire való kiegyenlítésével lelkileg is megnyugvás jöhet létre a nemzet minden rétegében. Jobb volna, ha a vagyonos néposztály önként helyezkedne erre az álláspontra...”

A polgármesternek nem volt gyermeke. Amint írta: „Az óvodás gyermekek és általában a gyermekek mindig közel voltak a szívemhez. Nekünk nagy-nagy saj40