Fodor Miklós Zoltán – Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2011 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 35. (Salgótarján, 2012)

Történelemtudomány - Szirácsik Éva: Salgótarján város az első polgármestere, Dr. Förster Kálmán szemével

NEOGRAD 2011 • A NÓGRÁD MEGYEI JJ-, MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXV.

hogy amikor a belügyminiszter és kísérete gyalog -mert jó idő volt- az urna előtt elhalad, a cigány játssza el a kegyelmes asszony kedvenc nótáját. ”

Magáénak tudhatta a főispán és az alispán jóindulatú támogatását is. Pályi Pál főispánról és dr. Baross József alispánról szólva a következőkről emlékezett meg: „Nem volt olyan közérdekű ügyünk, mely a vármegye e két vezérét ne állította volna sorompóba városunk érdekében. Nem intéztem hozzájuk kérelmet, amelyet nem honoráltak volna és sok kényes kérdésbe igen nehéz lett volna a helyzetem, ha nem éreztem volna, hogy részese vagyok a felsőbb hatóságok vezetői bizalmának is. Úgy a városi tisztviselői, mint a város közérdekű ügyei iránt mindenkor kegyesen tanúsított jóakaratáért úgy a főispán úrnak, mint az alispán úrnak legyen szabad itt őszinte szívből fakadó köszönetemnek kifejezést adni. ”

Hálás szívvel emlékezett meg a vármegye vezetőiről a személycseréket követően is, és több alkalommal hangsúlyozta dr. Sztranyavszky Sándor főispán, majd országgyűlési képviselő érdemeit: „A Kegyelmes úr még főispán korában, azután, mint kerületünk képviselője hozzásegítette a várost ehhez a sok állami középülethez és sok minden máshoz. Nélküle és Soldos főispán, valamint Baross alispán urak nélkül a legnagyobb igyekezet mellett sem lehetett volna ezt az eredményt elérni. ” Sztranyavszky például a Fő utca burkolása érdekében 1928-ban küldöttséget vezetett Hermann Miksa kereskedelmi miniszter elé, mely küldöttséghez a vármegye főispánja Pályi Pál is csatlakozott. „Kérelmünk tárgya a városon keresztül vezető út államosítása volt. Ebben a városra nézve döntő fontosságú kérdésben országos képviselőnk oly ékesszólással, oly szívhez szólóan adta elő a város kérelmét, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr rögtön adott válaszában megígérte az átvonulási szakasznak kővel való kiburkolását. ”

Förster a város érdekében kitűzött céljainak megvalósítása érdekében tehát sok személyt megkeresett. „Mennyi, óh mennyi erőt fogyasztott bennem az a sok utánjárás, kilincselés, mely aztán végül teljes eredményre vezetett... ’’-írta sikeres útjairól, de megemlékezett arról is, hogy „hány és milyen esetekben volt meddő az utánjárásom, hány esetben ért súlyos csalódás és volt hiábavaló minden igyekezetem annak ismertetését -szíves engedelmükkel- mellőzöm, és csak annak kijelentésére szorítkozom, hogy ezek a csalódások engem nem kedvtelenítettek el és én -még pozíciómat bírom,- készséggel fogok a jövőben is megtenni mindent, amit városunk érdekében megtenni jónak és szükségesnek tartok.” Az 1931. évi események leírása során megjegyezte, hogy akkorra már „mindinkább ritkábban hallottam érveléseim feleletéül azt a választ: ’’Salgótarján egy piszkos fészek, erre nem érdemes költeni egy krajcárt sem”, -és most már azt mondhatjuk, hogy igen sok kérdésben nem hiába kopogtattunk az illetékesek ajtaján.”

A város „jótevőinek” segítségét igyekezett gesztusokkal megköszönni. 1926- ban például a város díszközgyűlése dr. Vass József népjóléti minisztert és dr. Sztranyavszky Sándor akkori főispánt „a hála és szeretet kitörő lelkesedésével városunk díszpolgáraivá” fogadta.

38