Fodor Miklós Zoltán – Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2011 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 35. (Salgótarján, 2012)

Történelemtudomány - Szirácsik Éva: Salgótarján város az első polgármestere, Dr. Förster Kálmán szemével

NEOGRAD 2011 • A NÓGRÁD MEGYEI JA MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXV.

tér úr elvét, de azért miután azt is hallottuk, hogy szereti a maceszt, nagyon kérem ne utasítsa el ezt a szerény ajándékunkat, melyet az izraelita hitközség húsvéti ajándékul küld polgármester úrnak. ”És átad nekem egy körülbelül egy kilónyi csomagot. Az ajándékot elfogadtam. ”

A polgármesteri működése során bevallottan különbséget tett a vállalkozók és ínségmunkások között az utóbbiak javára. A hivatala által irányított közmunka során szigorúbban ellenőrizte a vállalkozókat, mint az ínségmunkásokat. Amint írta: „Az ínségmunkások munkájának ellenőrzésénél azonban nem tudtam ilyen szigorú lenni. Az önhibájukon kívül munka nélkül maradt, testileg, lelkileg megviselt emberek őszinte részvétet váltottak ki mindenkiből, belőlem is. Amikor a munkahely közelében érkeztem és munkájukat messziről figyeltem, bizony nem többnyire azt láttam, hogy az emberek csak ímmel-ámmal, vagy egyáltalában nem dolgoznak, a munka áll. Amikor közelükbe értem, munkájuk rendes tempót vett fel, de ha tudták volna mennyire sajnálom őket, kik csak valóságos éhbért kaptak még csak nem is palástolták volna el kedvtelen tétlenségüket. ”

Ugyanez a szociális érzékenység mutatkozott meg a városi alkalmazottak karácsonyi segélyének elosztásában: „A karácsonyi segélyt minden évben megadta a város valamennyi alkalmazottjának. A vonatkozó javaslatom minden alkalommal arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felosztás ne a fizetési osztály szerint, hanem -állásra való tekintet nélkül-, az alkalmazott gyermekei számának arányában történjék. így megesett, hogy egy többgyermekes altiszt, vagy díjnok több karácsonyi segélyt kapott, mint a polgármester vagy az ügyosztályvezető. /Az akkori időben egy ilyen alapon való segélyosztás különcködés számban ment./”

Minden alkalmat megragadott arra, hogy a város érdekében erősítse lobbi kapcsolatait. Amikor például Vass József népjóléti miniszter az első világháborúban elesett hősök szobrát avatta, akkor megmutatta neki a Pécskő utcai cigánytelep nyomorúságos helyzetét. A miniszter ennek hatására többek közt elrendelte a város csatornázásához szükséges tervek állami költségen való elkészítését. 1926- ban a főispánnal járt a miniszternél, ahol elérték, hogy azokat a munkanélkülieket, akiknek nem tudnak helyben munkát adni, azokat az ország több pontján foglalkoztassák.

Nemcsak Vass miniszternél járt el sikerrel, hanem a kormány több tagjánál is. „Az acélgyári új iskolát gr. Kléblesberg Kunó vallás és közoktatásügyi miniszter 1929. nov. 5-én avatta fel. A modem, szép iskola általános tetszést aratott. Ezt az alkalmat sem hagytuk ki és küldöttségileg kértük a minisztert, tegye lehetővé mie- lébb gimnáziumaink és óvodáink államosítását. ”

E kapcsolatépítés érdekes módjáról írt Széli József belügyminiszter és családjának 1937. évi látogatásáról megemlékezve: „A látogatás napján városunkban éppen valami jótékony umagyűjtés folyt, mely alkalommal az adózókedv fokozására a gyűjtés főhelyén cigányzene szólt. A belügyminiszter titkára útján megtudtam, hogy a belügyminiszter feleségének melyik a kedvenc nótája, aztán megüzentem,

37