Fodor Miklós Zoltán – Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2011 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 35. (Salgótarján, 2012)

Történelemtudomány - Szirácsik Éva: Salgótarján város az első polgármestere, Dr. Förster Kálmán szemével

NEOGRAD 2011 • A NÓGRÁD MEGYELJ Jk MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXV.

pénzt és energiát áldozni kész, szóval egész emberekre, mint most és amilyeneket nagy számban találunk azok sorában, kiknek névsorát most ismertette. Szolgáljon az, amit halottaink életükben a közérdekében tettek, példaképül és buzdításul mindnyájunk számára és őrizzük meg emléküket őszinte kegyelettel. ”

A vezetői munkamódszerét jól szemléltethetjük a következőkkel. A rendezvények szervezését magára vállalta, de tisztviselőtársaira osztotta a részfeladatokat, amit ellenőrzött, szükség esetén pedig korrigált. „Az volt a hírem, hogy jól tudok szervezni, rendezni. Hát igaz is. ” -dicsekedett Förster- „Én az ünnepély, látogatás, szóval a tervbe vett rendezvény egyes fázisait aprólékosan kidolgoztam, a tennivalókat szétosztottam és egyes tisztviselőkre bíztam, a szálakat kézben tartottam, a végrehajtást ellenőriztem és ha kellett számon is kértem. /Ezek a fázisok voltak például: a fogadás, kocsi beosztás, banketten ültetés, beszédbeosztás stb/” Elve közé tartozott, hogy mind ő maga, mind pedig munkatársai a nyári szabadság alatt rekreálódjanak: „Én bizony kivettem azt minden évben sőt többször még toldást kértem és kaptam. Munkatársaimnál is szívesebben vettem, hogy kiveszik szabadságukat, mint hogyha -néha fölényesen- azt közölték szabadságukról hazatért kollégájukkal -és ez nekem is szólt- hogy nekik nincs szükségük szabadságra. Merem állítani, hogy jobban gazdálkodik életenergiája készletével az, aki tisztességesen végzett munkája után környezetváltozással járó utazást, vagy pihenést keres mint aki otthon marad és, unalommal, kedvetlenül végzi dolgát... Én tehát tisztviselőtársaimat is valósággal bíztattam, vegyék ki szabadságukat, hogy aztán visszatérve annál nagyobb kedvvel vegyék kezükbe a tollat. ”

Polgármesterként fontosnak tartotta a „Tiszta kéz!” elvét, amelyet magára nézve is követendőnek tartott. Amint vallotta: Nem kétséges, hogy a tisztviselő csak akkor viseli tisztjét -nevéhez méltóan- tisztességesen, ha a keze tiszta. Persze a második oldalról ennek az a követelménye, hogy becsületes munkájáért megkapja azt, ami neki és családjának a mindennapi élethez szüksége van. Semmiképpen nem lehet menteni azt, ha a tisztviselő azért a munkáért, amit elvégezni tartozik, ajándékot fogad el. Arról nem is beszélek, ha az ajándékozó azzal amit ad a tisztviselőtől szabálytalanság elkövetését kívánja.

Nem titkolta azt sem, hogy őt is többször megkörnyékezték: „Harminckét évi polgármesteri szolgálatom során -különösen kezdetben, amíg nem ismertek, - többször történt velem az, hogy ajándékkínálással szabálytalanság, vagy kedvezés elkövetésére akarta rábírni. ” Két esetet részletesen is elmesélt visszaemlékezésében. Salgótarjáni polgármestersége kezdetén például Liptay B. Jenő, az acélgyár igazgatója akarta megvesztegetni, majd egy budapesti cég, amelyik a csatornacsövek szállítására kiírt pályázat nyertese akart lenni. Förster mindkét ajánlatot visszautasította. Az eseteknek, illetve a polgármesteri „új stílusnak” hamar híre támadt a városban. A polgármester visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy „Rauchwerger Mór az izraelita hitközség elnöke egyszer feljött az irodába és ezzel a furcsa kijelentéssel lepett meg engem: ’’Hallottuk az esetet, ismerjük a polgármes36