Fodor Miklós Zoltán – Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2011 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 35. (Salgótarján, 2012)
Történelemtudomány - Szirácsik Éva: Salgótarján város az első polgármestere, Dr. Förster Kálmán szemével
NEOGRAD 2011 • A NÓGRÁD MEGYEI, J Ju MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXV. HIVATALI KAPCSOLATAI Ha Förster kapcsolati hálójáról beszélünk, akkor különös figyelmet kell szentelni hivatalos kapcsolatainak. A hivatali munkáját a családiasság jellemezhette. Évtizedek után is szeretettel idézte fel a városháza kevésbé nevezetes alkalmazottait is: „Amikor reggel 8-kor lehetőleg pontosan a városháza kapuján beléptem, a portásfülkéjéből kipattant a szolgálattevő altiszt /többnyire Darázs György/ és jelentette: ’’Polgármester úr, az éj folyamán nem történt semmi különös. ” Ha -hála Istennek- ritkán mégis történik valami baj, vagy bármilyen jelentős esemény, akkor azt jelentette. Az irodámba érkezésemkor Majemik Teréz hozta be a postát, melyet ő bontott fel kivéve a ritkán érkező bizalmas úgynevezett elnöki leveleket, melynek iktatóját magam vezettem. ” Gyakorlatilag hivatali elődje Tóth Gyula volt községi bíró nevét is többször megemlítette. Jó kapcsolatban lehettek. 1932-ben együtt utaztak egy tűzoltóversenyre Győrbe. Elődje több kezdeményezését is magáévá tette Förster, ilyen volt a kálvária építése, ami megvalósult, vagy a temető áthelyezése, ami végül csak terv maradt. A képviselőtestülettel is harmonikus lehetett a munkája, elismerte szerepüket, és tisztelettel gondolt rájuk még polgármestersége idején is, aminek több alkalommal hangot is adott. 1929-ben így nyilatkozott: „Leginkább illeti meg azonban a köszönet és elismerés a város polgárságát és képviselőtestületét azért a szerétéiért és bizalomért, melyet a város vezetőségét mindenkor megajándékozni és ezért az önzetlen áldozatkészségért, amellyel a város fejlődését, megizmosodását, erkölcsiekben és anyagiakban való gyarapodását elősegíteni szívesek voltak. Lehet, hogy szerénytelen és elfogult vagyok, de én úgy érzem, hogy a képviselőtestület tagjai, majdnem kivétel nélkül, tudatában vannak annak, hogy minket, a város hivatásos vezetőit, munkánkban szegény hazánk és szegény városunk iránt érzett szeretetünk vezetett. Külön köszönet és elismerés illeti a képviselőtestület minden egyes tagját azért is, hogy a tanácskozás méltóságát minden esetben megóvni és azzal is lehetővé tenni méltóztattak azt, hogy a tárgyalások céljaira rendelkezésre álló időnket nem indulatok levezetésére, hanem a város komoly ügyeinek fejlődés haladási lehetőségének biztosítására fordíthattuk. Egyénileg is hálás szívvel gondolok arra, hogy előterjesztéseimet jó akarattal meghallgatni, azokat komoly tárgyalás tárgyává tenni, engem becsületes törekvésemben mindenkor támogatni és bizalmukkal megajándékozni szívesek voltak. ” A várossá alakulás után elhunyt városi tisztviselőkről és alkalmazottakról is megemlékezett 1929-ban, akikkel egyébként ő is együtt dolgozott: „Szeretnék mindezen halottaink emléke előtt rövidebb hosszabb ideig megállni és érdemeiket méltatni. De sajnos oly sokan vannak, hogy szinte elszorul a szívünk. És menynyi fiatal van köztük! Mennyi hasznos munkát végezhettek volna el még szegény hazánk és városunk érdekében! Talán még sohasem volt olyan szükség önzetlen, 35
