Fodor Miklós Zoltán – Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2011 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 35. (Salgótarján, 2012)
Történelemtudomány - Szirácsik Éva: Salgótarján város az első polgármestere, Dr. Förster Kálmán szemével
NEOGRAD 2011 • A NÓGRÁD MEGYElJ X MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXV. pyEI* csak az Acélgyárról tett említést, ráadásuk két acélgyári igazgatóról emlékezett meg baráti minőségükben. 1929-ben Liptay B. Jenő, az acélgyár igazgatója „50 éves korában halt meg - súlyos veszteséget jelentett családján és vállalatán kívül Salgótarján városának, és nekem is” -jegyezte meg Förster. Karattúr Antal főmérnök volt, majd az acélgyár igazgatója lett 1938-bant. Róla kétszer is írt Förster Kálmán a visszaemlékezésében. „Ő hozzá engem -írta Förster- a tiszteletadáson kívül, amit komoly munkássága iránt érzek, az őszinte barátságok is fűznek. Karattúr Antal sok más jó tulajdonságai közül komoly kötelességtudását emelem ki. Vele és kedves családjával időnként most is levelet váltunk, amelynek során sűrűn emlegetjük együtt tett sí és turista kirándulásainkat, alpesi túráinkat...” Ezek a barátságok élete alkonyán is elkísérték. „Kraft Aladár barátom, kivel most itt Pécsett egy fedél alatt lakom” -írta a költőről, akivel még Salgótarjánban ismerkedett meg. Ám szeretett első felesége halála után a második felesége, özvegy Básthy Lászlóné Szalai Gizella is salgótarjáni származású volt. A Salgótarjánból elköltözött egykori polgármester bizonyára többször találkozhatott Pécsett egykori jó ismerőseivel: „E napokban is, -de életem alkonyán többször és itt Pécsett is,- megszólított egy-egy volt cserkész, levente vagy más ismerősöm: „Hej, Polgármester Úr, amikor még kijártunk Salgóra síelni?” vagy más ilyen megjegyzésekkel emlékeztetett együtt tett kirándulásainkra, túráinkra a város környékén és gyakran emlegették a Galyatetőre és a Mátra más helyeire tett síelésünket! Hej hej! ” Salgótarjánban maradt ismerőseiről nem tett említést. Nagy megtiszteltetésnek tarthatta viszont, Dr. Belitzky János „nagyrabecsült barátom”, a Salgótarjáni Munkásmozgalmi Múzeum akkori igazgatója 1966 májusában két levelet is küldött neki, amelyben felkérte a polgármestert önéletrajza megírására. A következő esztendőben Förster el is készítette hatalmas terjedelmű emlékiratát, amint írta: „Ennek a megbízásnak örömmel és készséggel teszek eleget”. Megjegyezte azonban, hogy „jobban örültem volna annak, ha az életrajzom megírására vonatkozó megbízást a salgótarjáni múzeum igazgatójától mondjuk öt évvel korábban kaptam volna meg, mint most, mikor nagyon össze kellett szednem maradék erőmet...” Amint írta: „Ma holnap - ha megérem - 83 éves leszek. Erőm fogy. De ha testi és szellemi erőm megengedi, szeretném még életem másik, 1943-tól napjainkig terjedő szomorú szakaszát is leírni.” Előrehaladott kora, megfogyatkozott ereje miatt azonban sajnálatos módon nem készülhetett el későbbi életének leírása. Az idős Förster 1967-ben látogatott Salgótarjánba. Önéletírásában név szerint senkit sem említett meg a kései salgótarjáni útjáról, pedig visszaemlékezését 1968. június 29-én zárta, és még reflektált is a polgármestersége után zajló változásokra. 34
