Fodor Miklós Zoltán – Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2011 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 35. (Salgótarján, 2012)
Történelemtudomány - Szirácsik Éva: Salgótarján város az első polgármestere, Dr. Förster Kálmán szemével
NEOGRAD 2011 • A NÓGRÁD MEGYEULL MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXV. ’’fehér lélek hajtja át a várost akkor, mikor templomot, kálváriát épít, mikor tehát nemcsak testi, de lelki célok megvalósításáért küzd és ha kell áldozatot hoz... Biztosíthatom Nagyméltóságodat, hogy e város lakossága tovább is a lélek formázás fehér útján kíván haladni és ezzel szeretett magyar hazánkat szolgálni. ” Polgármesteri pályafutása vége felé Salgótarjánnal kapcsolatosan már az érzelmi kötődés és a város közösségéhez való tartozás megéltsége jelent meg a korabeli megnyilvánulásaiban. Például 1938-ban egyik beszédében „szeretett Salgótarjánunk”-ról beszélt. Ez az emocionális kötődés a visszaemlékezés írásakor, az 1960-as években is igen erőteljes lehetett. Amint írta: „Számomra, kit városához, annak születéséhez és fejlődéséhez erős -most már csak érzelmi- szálak fűznek, nem közömbös az, milyen jövő vár a városunkra. ” A KAPCSOLATI HÁLÓJA SALGÓTARJÁNBAN A városba érkezve a családot és a folytonosságot az első felesége jelentette. Emlékiratában így vallott feleségéről Förster Kálmán: „hűséges, kedves fegyvertársam volt jóban és rosszban”. Az otthonától távol került polgármestert hamar befogadhatták. „Kevés kivételtől eltekintve előzékenységgel, jóakarattal találkoztam” -írta visszaemlékezésében a megérkezésének idejéről. A városban számos barátra tett szert hosszú polgármestersége idején. Közülük például kiemelte visszaemlékezésében: „tátrajáró turistatársam” Rokfalusi Lajost, Korompai Kálmánt, valamint Légrády Béla karancsberényi földbirtokost és Ferenc fiát, „mindketten nagyon kedves barátaim”. A barátai között két római katolikus vallású plébánost is megemlített. Egyikük Traum Péter volt, aki 1928-ban lett Salgótarjánban plébános, és amint a polgár- mester írta: „benne a hívek egy melegszívű lelki pásztort kaptak, én pedig egy mindvégig hűséges barátot.” „A ferencrendi plébánia főnöke Pfáter] Réz Marián volt. Számos esetben volt alkalmam az ő egyéniségének jó tulajdonságairól meggyőződni. Őhozzá is tisztelet és barátság szálai fűztek engem. /Amikor néhány évvel ezelőtt itt Pécsett a Mecseken véletlenül találkoztunk, melegen összeölelkeztünk. E napokban közölte velem egy barátom azt a hírt, hogy Páter Réz Marián meghalt!/” E két barát kiemelése azért is fontos és érdekes, mert egyfelől Förster Kálmán evangélikus volt, másfelől a római katolikus egyházon kívül jelentős volt a helyi evangélikus és református egyház, valamint az izraelita hitközség is.4 A két világháború között Salgótarjánban több gyár is működött, amelyek meghatározóak voltak a város életében.5 Az emlékiratokban azonban e gyárak közül 4 Veszelovszki, 2012. 84. 5 Szvircsek, 1997. 154—155. 33
