Fodor Miklós Zoltán – Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2011 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 35. (Salgótarján, 2012)
Közlemények - Baráthi Ottó: Emlékezés az első salgótarjáni múzeumigazgatóra, Dr. Gajzágó Aladárra (1922–2011)
NEOGRAD 2011 • A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXV. ., w isSeii" Dr. Gajzágó számára evidencia volt, hogy a leendő múzeumi gyűjtemény alapjait csak Salgótarján lakossága segítségével lehet lerakni. Készített egy plakátot: a felhívás sikeresnek bizonyult. A vártnál többen vettek részt a gyűjtésben és a tárgyi értékek „önkéntes beszolgáltatásában” is. Sok ipartörténeti tárgy, muzeális emlék, írásos visszaemlékezés, régi fotó került be a múzeumba. Az igazgató munkáját Sándor Rudolf főfoglalkozásúként és egy fiatalasszony félállásban segítette. Dr. Gajzágó Aladár igazgatói munkássága alatt elért eredmények között sorolta, hogy a tervezettnél is több kiállítást szerveztek, többek között az első kőszénbányászati és üvegipari gyűjteményt bemutató tárlatot. Megrendezték a Nógrád megye az 1919-es Tanácsköztársaság idején című és tárgyú kiállítást. Széleskörű médianyilvánosságot kaptak a múzeum Pécskő-dombon kezdeményezett ásatási munkálatai, amelyek eredményeként a Magyar Nemzeti Múzeum régészei rendkívül értékes bronzkori leleteket tártak fel és mentettek meg, amelyeket aztán kiállításon is bemutattak a nagyközönségnek. A tudományos munka beindulásáról így beszélt az egykori igazgató:-...a múzeum profiljába integráltuk a tudományos publikációs tevékenységet is, ami aztán gyümölcsözőnek bizonyult. Hozzájárult múzeumunk országos megismertetéséhez, jó értelemben vett propagandájához is. Ez gyakran inspirációt és támogatást kapott kívülről is, például akkor, amikor a síküveggyár főmérnöke - aki egyben a megyei tanács tagja is volt, ilyen módon fontos helyi notabilitás - látogatásakor javasolta, hogy a múzeum munkatársai helytörténeti munkaként dolgozzák fel és tudományos igénnyel írják meg a Nógrád megye területén egykor épített - az ország védelmében fontos szerepet játszó - várak történetét. Amit mi meg is fogadtunk. Minthogy magam is szívügyemnek tekintettem váraink történetének feldolgozását és bemutatását, dr. Patay Pállal, a Nemzeti Múzeum főrégészével nagy elánnal láttunk munkának, és alig két év alatt tető alá hoztuk A nógrádi várak története című, 205 oldalas kéziratot. Elkészült - többek között - 101 darab klisé, jobbára saját fényképezésem alapján. A három színnyomatú kötet fedőlapja Iványi Ödön képzőművész míves munkáját dicsérte. Az említett kéziratot dr. Makay László, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének osztályvezetője lektorálta és a művet - gondozott nyomdai kiadvány formájában - országos terjesztésre javasolta. A kéziratot már szedték a nyomdában, amikor a megyei tanács illetékes osztályvezető-helyettese erről értesült, és azzal az indokkal hozatta visz- sza a nyomdából, hogy ezt a művet ötven év múlva is ráérünk kiadni. Azóta, azaz 1961-től a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum őrzi a kéziratot (Kérdés, milyen állapotban lehet a dokumentum - B. 0.). Lényegében hasonló sorsra jutott A nógrádi szénmedence az októberi forradalom és a Tanácsköztársaság idején című 211 oldal terjedelmű, idős veteránok által kölcsönbe adott dokumentumokkal és fényképekkel ellátott kézirat is. Megjegyzem: az ilyen és hasonló esetek, szép számmal előforduló anomáliák - mint durva 250
