Fodor Miklós Zoltán – Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2011 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 35. (Salgótarján, 2012)

Közlemények - Baráthi Ottó: Emlékezés az első salgótarjáni múzeumigazgatóra, Dr. Gajzágó Aladárra (1922–2011)

NEOGRAD 2011 • A NÓGRÁD MEGYELJLL MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXV.

óráját, ami rendben meg is történt.3 Jólesett neki a diákok figyelme, ami kellemes bizsergéssel töltötte el a katedrán állva. Azonnal feltűnt neki, hogy külsőre is nagyon differenciált volt az osztály, voltak egészen jól öltözött tanulók és kifejezetten szegényes ruházatúak is. Viszont valamennyien, akik meg-megszólaltak az első óráin, nagyon is azonos hanghordozással, és számára különös, idegen kiejtéssel beszéltek. Na, ja - gondolta magában -, ez a híres-neves palóc tájnyelv. Megelégedésére szolgált, hogy még aznap délután hívta az igazgató, s mintegy félórás - nehezen induló, de aztán oldottabbá váló - beszélgetés, kölcsönös in- formálódás után bemutatta a tantestület éppen akkor ott lévő tagjainak, másnap pedig összeismerkedhetett mindegyik kollégájával.

Gajzágó a maga 25 évével a tanári kar legfiatalabb tagja lett. Öltözködésével, disztingvált beszédével és mentalitásával is kitűnt a tanári karból. Igyekezett ugyan alkalmazkodni, de arról nem mondhatott le, hogy katonásan fegyelmezett, példátlanul pedáns és pontos legyen, hogy minden nap tiszta ingben és vasalt nadrágban jelenjen meg, a nyakkendő pedig diákkorától hozzánőtt. Utóbbi - de talán egész fizimiskája - miatt az igazgató nemes egyszerűséggel csak „őrgrófnak” titulálta.

E kisebb bosszúságok lenyelése, a kezdeti nehézségek leküzdése után lassan beilleszkedett és fokozatosan integrálódott a vidéki életbe. Bántotta és bosszantotta is - miközben napról-napra kínos precizitással könyvelte bevételeit és kiadásait, még egy fagyit és pohár sört is beírva naplójába -, hogy nehezen jön ki a fizetéséből. Ezért képezte magát - mellékállások reményében is - folyamatosan. Még 1947 őszén a Szövetkezeti Kiegészítő Tanfolyamon előadói képesítést szerzett „A magyar bauxit közgazdasági kérdései” című értekezését megvédve, 1948 januárjában egyetemi doktorrá avatták.

Igyekezete is hozzájárulhatott ahhoz, hogy az iskolában egyre inkább elismerték tudását és a legtöbben befogadták, miközben persze néhányan már irigykedtek is rá. Gajzágó tanár úr lassan mégiscsak azt vette észre, hogy már nem olyan idegenként kezelik, mint eleinte, s számára sem olyan kiállhatatlan a vidéki világ, a közvetlen környezet és a tantestület sem, mint ahogy az eleinte mutatkozott. Egy idő után - azért ebbe beletelt jó néhány hónap, de ’47 ősze és tele mindenképpen - azt gondolta, hogy szinte és szerencsére minden másként, kedvezőbben alakult, mint ahogy korábban elképzelte. Később már egyenesen úgy tetszett számára, inkább kellemesen csalódott, arra is gondolt, hogy nem is lesz itt, Salgótarján városában lehetetlen élni, itt maradni, talán letelepedni sem.

3 Gajzágó Aladár 1947. szeptember 1-jétől mint főhivatású óraadó tanár működött a Salgótarjáni Állami Kereskedelmi Középiskolában. Ezt tanúsítja az a későbbi „Működési Bizonyítvány”, amelyet az iskola igazgatója 1949. március 22-én „szolgálati alkalmazás céljára” adott ki, aláírásával és az iskola pecsétjével igazolt.

246