Fodor Miklós Zoltán – Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2011 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 35. (Salgótarján, 2012)
Irodalomtörténet - Juhász Csilla: A szerelem rossz útjai, vagy hogyan szerettek a realizmus irodalmának kiemelkedő alakjai?
NEOGRAD 2011 • A NÓGRÁD MEGYELJl jL MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXV. kapcsolatosan vetették föl. Mindamellett egész irodalom állítja hosszú idők óta, hogy a házasság intézménye: csapda... a feminista vagy nőirodalom vitalitása, sőt bőbeszédűsége a császárság korában szintén azt bizonyítja, hogy e téren a forradalom sem oldott meg semmit. A forradalom ellenére a nő be van zárva a férfiak világába, amelyben csupán annyi történt, hogy néhány szerepet más szereplőkre osztottak ki. Ezt nevezik, már Balzac előtt a magánélet világának. ”19 Továbbá „a nő meg a társadalmon kívüli hős összetalálkozásának lehetősége mindig arra utal, hogy a világ még nem reménytelen, és ha jövője nincs is, legalább valamiféle értelme lehetséges. ”20 Ezek a nők odaadóan és szenvedélyesen tudnak szeretni. Történetük alakulása azonban ellentmond annak az állításnak, amely így hangzik: A szerelem mindent legyőz. Nem a rangban számukra (és az őket körülvevő társaság számára) megfelelő férfit szeretik, de még ha sejtik is talán, hogy ez a viszony (pontosabban ez az érzés) lesz a végzetük, enélkül boldogtalanok lennének - mámorosán rohannak hát pusztulásukba. Ugyanis mindegyik szerelem az ő halálukkal (is) végződik. Ez a halál többféleképpen következhet be: öngyilkosság által; betegség következtében; a társadalom kitaszítása miatt. Mi ennek az oka, vagyis miért halnak bele a szerelembe? Esetleg azért, mert eleve romlottak? Hiszen többen a házasságon kívül találják meg az igaz szerelmet, a szenvedélyt. Gondolhatnánk, a házasságtörés és a könnyű erkölcsre való hajlam romlottságból ered. Bebizonyosodik, a szóban forgó szereplők esetében ez nem feltétlenül igaz. Akkor a Sors keze játszik szerepet életük alakulásában, amit nem tudnak elkerülni? Ha ez utóbbi szempontot tartjuk érvényesnek, eszünkbe juthat Racine Phaedrája. A főhős egy nő, akinek az istenek szabták ki végzetét, tehát sorsa eleve elrendelt. PHAEDRA, AVAGY A SORS TRAGÉDIÁJA Racine (1639—1699) az emberi sorsot ábrázolta művében. Számára a szenvedély legyőzhetetlensége okozza a tragédiát. „Phaedra alakja művészileg tökéletesen fejezi ki azt a janzenista tételt, hogy az ember a könyörtelen isten kezében van, aki érdemet és bűnt nem tekintve oszt megváltást, vagy pusztulást. ”21 A témát eredetileg a görög tragédiaíró, Euripidész dolgozta föl Hippolütosz című drámájában. Darabjai kegyetlen, kiúttalan világot vetítenek elénk. írói sajátságai a reménytelenül tragikus helyzetek megvilágítása, az ember vergődésének tragikus felmutatása, a kiúttalanság felismerése és megbélyegzése. Legtöbb művének főhőse nő. „Mi más a tragédia, mint egy embernek maximális erőkifejtéssel megvívott küzdelme cent19 Barbéris, 1978. 130-131. 20 Barbéris, 1978. 132-133. 21 Illyés 173
