Fodor Miklós Zoltán – Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2011 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 35. (Salgótarján, 2012)

Irodalomtörténet - Juhász Csilla: A szerelem rossz útjai, vagy hogyan szerettek a realizmus irodalmának kiemelkedő alakjai?

NEOGRAD 2011 • A NÓGRÁD MEGYEI J. L MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXV.

Duby. Ez a generáció szenvedélyes érdeklődést mutat a történelem iránt; gondolataikban menekülnek a középkorba, illetve Keletre utaznak.

Balzac a monarchiáért és a vallásért harcol, e két fényforrás világítja be művét Cgondolja ő) -, nem fárad, bele a vidéki élet leírásába, amely mindenki szerint siralmasabb még a párizsi életnél is: szereplői a vidéki orvosok, parasztok, emigrációból hazatért nemesek, a tours-i kereskedők. ”w Flaubert leplezi le a sekélyes kultúrát, amelyben a szellemi élet „rendszertelen spekulációk hálójában vergődik. ”n Ennek a polgárságnak már nem fontos az olvasás és a művelődés. Ráadásul erkölcsi téren is érezhető a hanyatlás, aminek következtében a szexualitás fogalma szintén átalakult. Foucault rávilágít, hogy a 17. század óta folyamatos a szexualitás térhódítása, amely „kezdettől fogva a test intenzitásának növelésével, illetve a testnek a tudás tárgyaként és a hatalmi viszonyok alkotóelemeként való felértékelésével áll összefüggésben. ”10 11 12 „Megszületőben volt a szexualitás, s egy olyan hatalmi technika hozta világra, amelynek kezdetben a házasság állt a középpontjában. ”13 A házasság szentsége és a visszafogott, szemérmes, illemtudó magatartás azonban megszűnik; átveszi helyüket az „erkölcstelenség”, amelyet a későbbiekben bemutatandó néhány regényhős példáz majd - persze nem (mindig) negatív értelemben.

A Napóleont dicsőítő fiatalok számára a korábbi magasztosabb eszmék, nagy tettek, szenvedélyes szerelmek mérvadóak. Ebben a világban számukra két lehetőség áll fenn: vagy azonosulnak a bűnös társadalommal, vagy szembefordulnak vele és elbuknak. Ezt a kiábrándító állapotot ábrázolták az írók nagyszabású regényeikben, akik önmagukat romantikusnak tartották, műveik azonban már a realizmus jegyében születtek: koruk társadalmának illúzióvesztett valóságát mutatják be. „A romantikus embert a nagyság vágya fűti, nem akar besüppedni a hétköznapok szürkeségébe. Ez a lelki nagyság néhány éven át csupán az »én« jámbor kultuszából állott - az individualizmust a heves indulatok és a fantasztikus látomások sötét színekbe borítják...; nos, ez a lelki nagyság nagylelkűséggé válik. A legnagyobb feladatot a regény vállalja magára, miután minden más irodalmi műfajnál alkalmasabb a nép rehabilitására, azaz inkább: felfedezésére. ”14

Főhőseikre általánosságban jellemző, hogy tiszta lelkű, pozitív karakterek, akik kiemelkednek az átlagból, s nemesebb tulajdonságokat hordoznak magukban. Rájönnek, céljaikat csak úgy érhetik el, ha képmutató módon viselkednek és beilleszkednek az álszent világba. Legbelül mindvégig megőrzik becsületes jelle10 Duby-Mandrou, 1975. 427.

11 Duby—Mandrou, 1975. 428.

12 Foucault, 1996. 110.

13 Foucault, 1996. 111.

14 Duby—Mandrou, 1975. 428—429.

170