Fodor Miklós Zoltán – Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2011 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 35. (Salgótarján, 2012)
Művészettörténet - Shah Gabriella: Bátki József szakrális alkotásai Salgótarjánban
NEOGRAD 2011 • A NOGRAD MEGYEI ÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXV. BÁTKI JÓZSEF SZAKRÁLIS ALKOTÁSAI SALGÓTARJÁNBAN SHAH GABRIELLA Salgótarján a 19. század közepétől, a szénbányászat megindulása után fejlődött rohamosabban. 1900-ra már a megye legnépesebb települése lett. A várossá nyilvánítás jótékony hatására 1930-ban megkétszereződött a kereskedelemben és a közszolgálatban foglalkoztatottak száma. A műszaki értelmiségen kívül a hivatásos művészek is feltűntek, jórészt akadémiai végzettségű, külföldet is megjárt művésztanárok.1 Bátki József (1877—1948) zagyvarónai születésű festő- és szobrászművész az 1920-as évek közepétől dolgozott Salgótarjánban, Bóna Kovács Károly (1897—1970) és Fayl Frigyes (1889—1953) szintén Salgótarjánban telepedtek le és gazdagították a város művészeti és kulturális életét. E három jelentős alkotó mellett meg kell említeni Uherkovich Ágoston (1871—1946) acélgyári tanítót is, akinek finom ceruzarajzai a fiatal város tanúságtevői. Bóna Kovács Károly és Bátki József sokat dolgozott a római katolikus egyháznak. Munkáikat Salgótarján és vidékének templomai őrzik. Tanulmányomban Bátki József salgótarjáni vonatkozású szakrális alkotásait mutatom be. Bátki József 1877. március 14-én született Zagyvarónán, a jelenlegi Őrhegy utca 12. szám alatt. Édesapja Inászón volt bányaács. Édesanyja, Ocskó Júlia három gyermeknek adott életet: Istvánnak, Erzsébetnek és Józsefnek. Az ifjabb Bátki József az elemi iskolát szülőfalujában, középiskolai tanulmányait Rozsnyón végezte. Gerber Frigyes inászói bányaigazgató korán felismerte Bátki József tehetségét, és elhatározta, hogy a fiú iskoláztatását támogatja. Az érettségit követően Bátki öt éven keresztül az Országos Magyar Iparművészeti Iskola díszítőművészet szakán tanult, majd ennek befejeztével egy éves állami ösztöndíjjal Párizsba ment a Julian Akadémiára. A Gerber család támogatásával további tanulmányokat folytatott Grazban és Münchenben. Külföldi tanulmányait követően Budapesten telepedett le, és 1901—1908 között Róth Miksa üvegtervező intézetében helyezkedett el, ahol számos épület és templom üvegablakát és mozaikképét készítette el. Az 1920-as évek közepétől tagja volt a Magyar Képzőművészek Padi László Társaságának, rendszeres résztvevője a kiállításoknak. Nagy sikereket ért el népies faszobraival, melyet alátámaszt a Halmos Izor-díj és a Zala György emlékérem is. 1 Balogh—H. Szilasi, 1999. 3.
