Fodor Miklós Zoltán – Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2011 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 35. (Salgótarján, 2012)
Történelemtudomány - Kazareczki Noémi: „A mezőváros szolgálatában” Városi identitástudat egy szécsényi hivatalnok dinasztia történetének tükrében
NEOGRAD 2011 • A NÓGRÁD MEGYElJJk MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXV. biztosított hozzá. A munkaidő reggel nyolctól este hatig tartott, de ha nem egyezett a kassza, sokszor este nyolckor kerültek haza. ”27 1929-ben a szécsényi járás főszolgabírája a községházából a járási székházba költözött, ezért a képviselőtestület május elsején döntött arról, hogy a helyét a postahivatal vegye bérbe.28 A bérleti szerződésből kivették azt a helyiséget, amely a kapu mellett fekszik, s melyben a Pintér könyvtár kapott elhelyezést. Regős János főjegyző bemutatta a postahivatallal kötött szerződést, erre Dr. Szőke Jenő képviselőtestületi tag megjegyezte, hogy szerencsétlen dolognak tartja a postahivatal ide helyezését, mivel a helyiségek nagyon kicsik, így lehetetlen a közönség kiszolgálása. A posta vezetése ellen semmi kifogása nem volt, mert az a legpontosabban és leggyorsabban történik. Javasolta, hogy a Pintér könyvtár céljára igénybe vett helyiséget is bocsássa a posta rendelkezésére. Szerinte a szécsényi posta a forgalom tekintetében a második helyen áll (hogy mely postákhoz képest, az nem derült ki), úgyhogy a jelenlegi szűk helyen a forgalmat lebonyolítani lehetetlen. Dr. Gutfreund Emil képviselőtestületi tag viszont erkölcstelennek tartotta az elképzelést, mert azokat a szempontokat akkor kellett volna mérlegelni - mondta -, amikor a postával először bocsátkoztak tárgyalásokba. Fertő Ferenc képviselőtársa is javasolta a szerződés aláírását, de biztosítékot kért arra vonatkozólag, hogy a postát kényelmesebbé tegyék. Végül a határozatot jóváhagyták.29 Wolf Ida Gyermekkorom karácsonyai az 1920-as években című tanulmányában a kisvárosi polgárcsalád életének egy szeletébe kaphatunk betekintést, amelyben megemlíti szülei kollégáit is. (Ma már furcsa lehet számunkra, hogy a karácsonyt együtt ünnepelték a munkatársak.) „Minden évben Mikulás napja táján figyelmeztetett az édesanyám, hogy ideje lenne már levelet küldeni a Jézuskának... Az ablakba tett levél reggelre eltűnt, én kezdtem számolni a napokat, hogy még hányat alszunk karácsonyig. Közben minden nap betért hozzánk egy-egy betlehemes csapat. December közepe körül egy napra elutaztak a szüleim, 24-én Gyarmatra vagy Pestre, hogy beszéljenek a Jézuskával. Húszadika után megkezdte az édesanyám a sütést. Készült a mákos bejgli, az aprósütemény, a torta, és az ostya. Ekkor már kulcsra volt zárva tőlem az ebédlő ajtaja. Esténként ott díszítgették szüleim a karácsonyfát mikor én már aludtam. 24-én délelőtt megjöttek Gyarmatról a rokonok, édesanyám testvérei: Imre, Laci, Mid, és férje, Karcsi. A szentestét mindig nálunk töltötték anyuka munkatársai a postánál: Mester Erzsiké (Rosos Ödönné), Moys Amálka, Makkai Lídia, és a városházáról apuka munkatársnője, Veszelovszky Irén. Végül mindnyájan összegyűltünk a hálószobában. A bezárt ajtón túl halk nesz hallatszott, azután megszólalt a karácsonyfacsengő. Együtt elénekeltük a mennyből az angyalt, aztán a kitárt ajtóból megpillantottam a ragyogó, pompás, 27 Wolf, 1981. KFM K6-81. 28 Galcsik, 2009. 24. 29 MNL V. 503. 9. kötet. 132
