Fodor Miklós Zoltán – Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2011 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 35. (Salgótarján, 2012)
Történelemtudomány - Kazareczki Noémi: „A mezőváros szolgálatában” Városi identitástudat egy szécsényi hivatalnok dinasztia történetének tükrében
NEOGRAD 2011 • A NÓGRÁD MEGYElJ«L MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXV. postahivatal ilyen nemtörődömséggel van felruházva. Ósdi és szűk szekrények vannak, esős időben a levelek meg is áznak. ”24 1912-ben Niedermann Vilmosné gyászhírét is közzétették a hírlapban: „Özvegy Niedermann Vilmosné Farszky Irma, városunk köztiszteletben álló postamesternője folyó hó 10-én hosszas betegség után életének 46. évében elhunyt. Évtizedeken át csekély díjazásért és még csekélyebb segédszemélyzettel, nehéz munkával vezette postahivatalunk ügyeit. A megboldogult úrnőt hat gyermekén kívül nagyszámú előkelő rokonság gyászolja: Farszky Ferenc nagybátyja, Farkas János testvér. Etel, Pál, Imre, Mária, László, Béla gyermekei. Niedermann Ignác, mint após, Gneth Anna anyós. Gábriella, Emma, Janka, Mili, mint sógorasszonyok. Miklós, Károly, Ignác, Márton, József, Anna, Sándor, mint sógorok...”25 Niedermann Vilmosné Farszky Mária Irma halála után legidősebb lánya, Etelka (1889—1960) (3. kép) vette át a postahivatalt 22 évesen, aki 16 éves kora óta dolgozott ott. Még a gimnáziumi tanulmányait is félbeszakította, hogy eltartsa, iskoláztassa öt testvérét. Az első világháborúban nehézkesen, de fenntartották a működést. 1919-ben ismét tárgyalt a szécsényi képviselőtestület a postáról, a csehek által megszállt vasúti vonalak és az ebből fakadó postaforgalmi korlátozásokról. Ezt kiküszöbölendőén javasolták, hogy a Karancsság-Salgótarján vonalon postakocsi járattal biztosítsák a zavartalan forgalmat. Az anyagi ellenszolgáltatás ügyében a képviselőtestület kérte az elöljáróságot, hogy tegye meg az ehhez szükséges lépéseket.26 Arról, hogyan festett egy vidéki posta az 1920-as években, Niedermann Etelka lánya, Wolf Ida kéziratából tájékozódhatunk: „A posta nagy termében hosszában egy barna farács választotta el a munkahelyeket a közönségtől. A bejáratnál értékcikk árusítás folyt, középen a pénzfeladás, legbelül a telefon és a morse-távirda, a postamester asztala és a kézbesítő asztal állt. A padlót olajozták, a világítást petróleumlámpák, 1920 után egy Hazak típusú gázlámpa szolgáltatta. Az épület udvari helyiségeiben volt a lakás. Ebben az időben három kiadó dolgozott a postán: Makkai Lídia, Mester Erzsébet (Rosos Ödönné), Moys Amália. Egy, majd két kézbesítő hordta a postát Szécsényben. Közülük Józsa István, Rádi Ferenc, Vasvári Pál, Gáspár Pál nevére emlékszem. Volt egy sürgönyhordó is. Autóbuszjárat még nem volt, a csomagokat szekér szállította a vasúthoz. Ahogy Szécsény fejlődött, egyre szőkébbnek bizonyult a posta számára ez a hely. Édesanyámnak sok problémát jelentett, hogy a postaigazgatóság nagyobb helyet követelt, de pénzt nem 24 Szécsényi Hírlap, 1911. 38. sz. 3. Nem tartozik témánkhoz, de érdekes megjegyezni, hogy az alig egy évvel gyilkosságot elkövetett Szőke Jenő, mintha „mi sem történt volna”, továbbra is a városi közélet meghatározó alakja maradt. 25 Szécsényi Hírlap, 1912. 24. sz. 2. 26 MNL V. 503.7. kötet. 131
