Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2010 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 34. (Salgótarján, 2011)
Néprajz - Steib Janka: A bányász identitás hagyományos elemeinek történeti vizsgálata a bányászat fellendülésétől hanyatlásáig Salgótarjánban és környékén
NEOGRAD 2010 • A NÓGRÁD MEGYEIJLLMÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIV. nyelv mellett a szakszókincs megjelenése, amely a pontosabb nyelvi kifejezést segíti elő. A bányász szakszókincsben sok az idegen eredetű kölcsönszó, nagy mennyiségben főleg német, de a bányászat megindításának kezdetén a környező országokból ide szállított munkások (csehek, lengyelek, németek, osztrákok) kultúrájának hatása a nyelvre is hatást gyakorolt. A kölcsönszavak (pl. srám=rés) és tükörszavak (pl. óberstájger=főaknász) mellett a bányász körülmények között szellemesen hangzó szavak (pl. pincsi, fecskefarkú) is helyet kaptak. A szakszókincs szavai sokszor csak jelentésben térnek el köznyelvitől (pl. kutya=csille, macska=hegyitám, bika=csillefogó) ,34 Hoppál Mihály szerint a szocializáció első fontos lépése a nyelv elsajátítása, hiszen ez közvetíti a világképet, amely a társadalom tagjainak identitását kialakítja.35 Az együttműködés megkönnyítése érdekében alakult ki a bányászok identitásának egyik hordozója, a múltjuk emlékeit őrző, egyedi nyelv, ami szellemi és anyagi kultúrájuk része. Egyenruha Magyarországon először a 14. században, a Selmec vidéki bányászoknál jelent meg. A fehér kabát, piros nadrág, fekete csizma, zöld kalpagból álló színes viseletét a 17. században a Harz hegységben fekvő Freiberg bányászainak fekete ruhája váltotta le. Ez, a fekete vagy kék ingből, galléros, aranyrojtos, lebernyeges fekete vagy barna kabátból, fekete nadrágból, bányászjelvénnyel, aranygombos, rojtos, csatos, farbőrös kiegészítőkből álló ruha lett később a szénbányászok elismert díszruhája. 1875-ben az egyenruha mellett kapucnis lódén jelent meg. Az első egyenruhák darabjai közé soroljuk a bányász zubbonyt (Bergkittel) fekete szövetből, a bányász nadrágot fekete vagy szürke anyagból, a mellényt, a farbőrt (Léder) kapoccsal, az aknász sapkát (Schachtmütze), zubbonyt (Blouse) kék perwienből és a bányász botot (Bergstock). Kezdetben 12 havi részletben kellett az egyenruháért fizetni. 1882-től már olcsóbban készítette el őket két salgótarjáni szabó, Fischer Bertold és Deutschberger Mór. 1889-ben egyforma köpenyt kaptak a bányatársulat zenészei. Ekkor jelent meg a díszruha részeként a nyakkendő. 1822-ig a bányászok viselhettek fegyvert, majd eltiltották őket ettől a kiváltságtól. A farbőr eredetileg védő funkciót látott el, bársonyból készítették.36 1949-től a sötétkék színű, tányérsapkás egyenruha volt a jellemző a rangfokozatok feltüntetésével. De ez nem vált valódi bányászviseletté. A bányászok munkaruhát és díszegyenruhát kaptak 1950-ben a nógrádi bányászok a bányászkonferenciára. A díszruhát az 1951-es bányásznapra piros csík szélű nadrágokra cserélték le. 1952-ben a mintát a szovjet bányászok egyenru34 NTM. Adattár. 1150.3. 35 Hoppál, 1989. 69. 36 Szvircsek, 2000. 102—105. 198
