Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2010 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 34. (Salgótarján, 2011)

Történelem - Racs Csaba: A falakon innen, a sorompón túl – A város olvasata egy „munkásnő” narratív konsrukciójában

NEOGRAD 2010 • A NÓGRÁD MEGYEI

ÍÍZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIV.

kutatásai forrásbázisába az ún. személyes forrásokat (personal documents), mint az önéletrajz, családi levelezések, akár interjúk, illetve a harmadik személytől származó forrásokat (third person account), olvasó levelek, segélyező vagy igazgatási szervek iratanyaga.12 Valóságosan megelőzték korukat, minden városkutató számára hivatkozási alapot jelentenek, bármennyi tézisüket cáfolták is meg az újabb, zömmel városantropológiai irodalomban.

A nagyszerű Michel Foucault szerint „Jelenlegi korunk talán inkább a tér korszaka lehet. Az egyidejűség, a mellérendeltség, a közel és a távol, a jobbra és a balra, a szétszóródás korát éljük. Olyan pillanat ez, úgy hiszem, amelyben a világ nem annyira időn keresztül kibontakozó életként, hanem pontokat összekötő hálóként tekint önmagára.”13 A holisztikus beállítottságú városantropológiában a tér társadalmi entitásként jelenik meg.14 Kérdésként merülhet fel a társadalomtörténészben, hogyan „olvassuk” a teret? A szociálantropológus a résztvevő megfigyelés módszerével ábrázolja, „sűrűn leírja” a társadalom beszédét, másképpen szövegét.15 A társadalomtörténész sosem helyezkedhet az antropológus kényelmesnek tűnő helyzetébe, de az antropológiai értelmezést kölcsönvéve a forrásokat kezelheti és olvashatja „szövegek együtteseként”, mégha a korábban objektívnek tartott forrásokat (népszámlálások, anyakönyvek) is áthatják a korabeli ideológia által diktált nyelvi sematizmusok. „Bár igyekeztem minél gyakrabban megszólaltatni a hatalmon kívüli, az uralmi viszonyokat mégis befolyásoló hétköznapi embereket, a források többségében mégis valaki más - leggyakrabban a hatalom oldalán álló, irattermelő személy beszélt a nevükben. ” - írja Horváth Sándor városmonográfiájában.16 A térhasználat a kultúra, vagyis a társadalmi gyakorlatok része, egyben a „konfliktusok tétje”.17 Következőleg társadalmi diskurzusok témája. A sajtót egyfajta kulturális arénaként megjelenítve,18 képet kaphatunk arról a szimbolikus harcról, mely a város intézményes és folklorisztikus (szubkultúrák) szintje között zajlik a teret jelképező szimbolikus tőkéért, vagyis azért, hogy kinek a kulturális gyakorlata válik domináns, integratív, egyszóval intézményesült térhasználati gyakorlattá.19

A Salgótarjáni Lapok és a többi helyi újság a századfordulón számtalan cikkében közvetít elvárásokat a térhasználatról. Mindez többnyire abban merül ki, hogy bírálják a városi terek élénk szociabilitását, Niedermüller Péter nézete szerint a

12 Jellemző példa: Thomas, Znaniecki, 1996.

13 Foucault, 1999. 147.

14 Niedermüller, 1994. 5—17.

15 Geertz, 2001b. 194-226.

16 Horváth, 2004. 213.

17 Lepetit, 2002. 72.

18 Horváth, 2002. 36-51.

19 Niedermüller, 1994. 5—17.

63