Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2010 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 34. (Salgótarján, 2011)
Múzeumpedagógia
NEOGRAD 2010 • A NÓGRÁD MEGYEI JZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIV. zett „banatica-fauna” legjellegzetesebb alakja.4 Hazai első előfordulása a varbói Lambrecht Kálmán-barlang riss-würm korú rétege.5 A szárazföldi csigák közt további néhány olyan faj van, amely első sorban riss- würm üledékeinkből ismert: Pomatias elegáns, Cochlodina orthostoma, Bulgarica cana, Macrogastra densestriata, Ruthenica filograna. A Caspiophaedusa rétegtani jelentőségét egyelőre nem lehet megítélni. A mollusca-fauna többi faja idősebb és fiatalabb negyedidőszaki képződményeinkből sok helyről ismeretes. Szirák malakológiai anyaga - különösen szárazföldi csigái - olyan együttest alkotnak, amely a hazai riss-würm korú lelőhelyek közül Süttő, Varbó, Tata, Eger, Tarkő és legújabban Tokod faunáival mutat hasonlóságot. Malakosztratigráfiai szempontból a Helicigona banatica - Phenacolimax annularis biozónába tartozik,6 ami a gerinces rétegtan süttői és varbói fázisával párhuzamosítható. Biosztratinómiai következtetések A sok héjtöredék, a pleisztocén csigák házaiban található homok (amely a fauna alapján nem lehet eolikus eredetű), továbbá a folyóvízben élő fajok mozgóvízi üledékképződésre utalnak a pleisztocén folyamán. Az előkerült maradványok (mind a molluscak, mind pedig a gerincesek) kivétel nélkül a 2 cm alatti méret- kategóriába tartoznak, vagyis a szállító közeg kis energiájú lehetett. A folyóvízi szállítást a terepi szedimentológiai megfigyelések is alátámasztják. A fosszíliák megtartási állapota rövid távon történt szállítódásra enged következtetni. A miocén maradványok jobban koptatottak, valószínűleg kavicsként görgetve halmozódtak át az áramló vízben, míg a pleisztocén fosszíliák rövidebb-hosszabb ideig a víz felszínén lebegve szállítódhattak. A szárazföldi faunaelemek két lehetséges módon kerülhettek az üledékbe. Az egyik, hogy a vízfolyás egy korábban lerakódott pleisztocén üledéket pusztított le a késő pleisztocén folyamán, melyből ezek a maradványok származnak. A másik, hogy a vízfolyás környékén élt, majd ott elpusztult maradványokat az eső mosta be még a betemetődésük előtt az áramló vízbe. Az édesvízi és a szárazföldi puhatestű és gerinces maradványok azonos megtartása ez utóbbit valószínűsíti. A kevert leletegyüttes (szárazföldi és édesvízi formák együttes megjelenése) létrejöttének valószínű magyarázata, hogy egy alacsony energiájú vízfolyás a riss-würm interglaciális során több a középső-miocén során lerakódott üledéket halmozott át, miközben a mozgó vízben és környezetében előforduló pleisztocén élőlények maradványait a szállított anyaggal egyazon területen rakta le. 4 Lozek, 1964. 5 Krolopp, 1964. 6 Krolopp, 1995. 248
