Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2010 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 34. (Salgótarján, 2011)
Múzeumpedagógia
NEOGRAD 2010 • A NÓGRÁDMEGYElJJu^ZEUMOK ÉVKÖNYVEXXXIV. Paleoökológiai következtetések A lelőhelyen együtt fordulnak elő badeni normál sós vízi, szarmata csökkentsós vízi, pleisztocén édesvízi vagy félig vízi és pleisztocén szárazföldi faunaelemek. A késő-pleisztocén maradványok alapján képet kaphatunk a terület közvetlen környezetének egykori éghajlatáról. A gerinces faunát illetően az erdei elemek (Sorex minutus, Apodemus sylvaticus, Myodes glareolus) keverednek a mezei (Microtus arvalis) formákkal, valamint előfordulnak egyértelműen vízi [Osteichthyes indet.), vízhez kötött (Anura indet.) és vízközeli (Arvicola terrestris) csoportok. A gerinces fosszíliák segítségével zárt ve- getációjú (erdei vagy erdős-bokros) terület és csapadékos klíma rekonstruálható. A szárazföldi csigafauna több helyről származó együttes. A víz közelében élő, nagy nedvességigényű fajok kis számban kerültek elő, és szinte hiányoznak a szárazságtűrő elemek. Jellemző viszont az erdei, illetve erdős-bokros területen élő fajok nagy száma, amelyek közt hegyvidéki (középhegységi) elemek is vannak. Ilyen az orsócsiga-félék (Clausiliidae) családjába tartozó fajok jelentős része, amelyek az összegyedszám szempotjából dominánsak a lelőhelyen. Dús növényzetű, nedves környezetet igényelnek a másik domináns csoport fajai, a házatlan csigák (Limacidae). A csigafauna alapján a maihoz hasonlóan enyhe, de kissé csapadékosabb klímára és vegyes-lombos erdei környezetre lehet következtetni. Összefoglalás A sziráki, Dózsa György úti homokbányából korábban középső-miocén tengeri faunaelemek, késő-pleisztocén édesvízi valamint szárazföldi mollusca, illetve késő-pleisztocén gerinces maradványok kerültek elő. Jelen tanulmányban a pleisztocén faunának az eddigieknél pontosabb leírását adtuk. Biosztratigráfiai alapon a lelőhely korát a Helicigona banatica - Phenacolimax annularis biozónában határoztuk meg, ami a gerinces rétegtan süttői és varbói fázisával párhuzamosítható. Az előkerült gerinces-fauna alapján a lelőhely leginkább a süttői szint felső részével, vagy a varbói szint legaljával korrelálható. A kevert leletegyüttes létrejöttének magyarázatára felállítottunk egy lehetséges modellt, mely szerint egy alacsony energiájú vízfolyás a riss-würm interglaciális során több a középső-miocén során lerakódott üledéket halmozott át, miközben a mozgó vízben és környezetében előforduló pleisztocén élőlények maradványait a szállított anyaggal egyazon területen rakta le. A fosszíliák megtartása rövid távú szállítódásra utalt, így a késő pleisztocén maradványok alapján lehetőségünk nyílt következtetni a terület közvetlen környezetének egykori éghajlatára. A maradványok segítségével a maihoz hasonlóan enyhe, de kissé csapadékosabb klíma és zárt vegetációjú (erdei vagy erdős-bokros) terület rekonstruálható. 249
