Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2010 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 34. (Salgótarján, 2011)
Múzeumpedagógia
NEOGRAD 2010 • A NÓGRÁD MEGYE ÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIV. Rétegtani következtetések Az Arvicola genus őrlőfogainak nagyságát és a zománclefutást érintő evolúciós változások kellő óvatossággal felhasználhatók a különböző korú lelőhelyek sztratigráfiai tagolására.2 A középső-pleisztocén templomhegyi és tarkői szakaszra a kisebb termetű vízipockok (Arvicola terrestris) jellemzők az alsó molarisokon elöl vékonyabb, hátul vastagabb zománccal. Az upponyi szakaszban egy nagytermetű, alak fordul elő, elöl vastag, hátul vékonyabb zománccal. A castellumi szintet megint a vízipocok középtermetű alakja jellemzi, csaknem teljesen egyenletes zománclefutással. A solymári szinttől kezdve egészen a pleisztocén végéig egy fokozatosan nagyobbodó Arvicola jellemző, mely eleinte vékony zománcú (solymári szint) majd elöl vastag, hátul vékony zománcú alakban folytatódik (süttői szinttől kezdve). Abból következően, hogy a sziráki lelőhelyen talált vízipocok fogak közepes termetűek, elöl enyhén vastagabb zománccal, a lelőhely nem lehet idősebb a késő-pleisztocén süttői szintnél. A süttői szint a riss-würm interglaciális első szakasza. Az eljegesedés visszahúzódásának kezdetekor az arktikus alakok (mint például az örvöslemming, Dicrostonyx) még jellemző elemei a faunának. A szakasz egy mérsékelt-szubmedi- terrán miliőt tükröző állattársaság faunájával végződik, ahol a kisemlősfaunában a mezei pocok (Microtus arvalis) dominanciája mellett a „modern” vízi pockok (Arvicola terrestris) megjelenése jellemző, a kistermetű ragadozók csak szórványleletként mutatkoznak. A varbói szintre továbbra is jellemző a mezei pockok dominanciája, valamint a mérsékelt vegyes lombos erdő és a sztyepp környezet faunaelemeinek keveredése. A két szakasz közül a vörösfogú cickányok (Soricidae) és az erdei pockok (Myodes glareolus) jelenléte inkább utóbbira jellemző.3 A sziráki lelőhely pleisztocén gerinces anyagában a rágcsálók (Rodentia), ezen belül a pocokfélék (Arvicolidae) dominálnak. A mezei pockok (Microtus arvalis) mellett előfordulnak a vízi pockok (Arvicola terrestris) is. A rágcsálókon kívül kisebb arányban előfordulnak még rovarevők (Eulipotyphla) és denevérek (Chiroptera). A törpe cickány (Sorex minutus) a legjellemzőbb rovarevő a maradványok között. A kistermetű ragadozókat csak egy feltehetően menyét- féle (Mustelidae) szemfoga képviseli. Az emlősök mellett a faunában jellemzők még a csontoshalak („Osteichthyes”), farkatlan kétéltűek (Anura) és a kígyók (Serpentes) maradványai. Az előkerült fauna alapján a lelőhely leginkább a süttői szint felső részével, vagy a varbói szint legaljával korrelálható. A mollusca-fauna „vezérkövületének” tekinthető csigája a Helicigona banatica (= Drobacia banatica). Ez a kelet-kárpáti faj az utolsó interglaciálisban (riss- würm, eem) Közép- és Nyugat-Európában messze elterjedt volt és az úgyneve2 Jánossy, 1979. 3 Jánossy, 1979. 247
