Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2010 - A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 34. (Salgótarján, 2011)
Természettudomány - Hír János: A Mátraszőlős 3. ősgerinces lelőhely késő bádeni (MN 7/8) korú rágcsálófaunája
NEOGRAD 2010 • A NÓGRÁD MEGYEI ÚZEUMOK ÉVKÖNYVE XXXIV. húzódik. A metaloph kb 40°-os szöget zár be a protoloph-al, a protocone és a metacone között húzódik. A posteroloph a protocone és a metacone posterior bázisa között fejlődött ki. A paracone és a metacone között a labiális peremen a mesostyle, mint apró kúp található. A foggyökerek nem maradtak meg, de a linguális gyökércsonk világosan mutatja a tejfogak gyökereire jellemző „terpesztett” állást. M3. A rágófelszín kontúrja felülnézetben ovoid alakú. A fogkorona elülső szegmensén az anteroloph és a protoloph transverzális irányúak. A nagyméretű talo- nid medencét három oldalról a posteroloph határolja. p4. A rágófelszín kontúrja felülnézetben trapéz alakú. A fogkorona keskenyebb elülső részét két főkúp: a protoconid and metaconid alkotja. A kettő között mesiális irányba előre ugorva egy kisméretű anteroconid is kifejlődött. A labiális peremen szabályos mesoconid található a protoconid és a hypoconid között. A posterolophid folyamatos ívet alkot a hypoconid és a metaconid között lehatárolva a talonid medencét. A lelet d4-ként, vagyis felső tej előzápfogként való meghatározása teljességgel kizárható a jó megtartású gyökerek alapján. m3. A rágófelszín kontúrja felülnézetben közel háromszög alakú. A protoconid és a metaconid között megszakítatlanul kifejlődött az anterolophid. A metalophid rövid és a protoconidhoz csatlakozik. Az alsó zápfogak linguális kontúrja általában lekerekített, az entoconid nem fejlődött ki. A nagyméretű talonid medencét a hypoconid és a posterolophulid határolja. Kommentár. A leletek méretei és morfológiája jól megfelel Cuenca-Bescos Gloria,15 De Bruijn Hans,16 De Bruijn Hans -Mein Pierre17 részletes leírásainak. S. bredai gyakori eleme a Kárpát -medence középső és korai késő miocén korú gerinces faunáinak. Különösen gyakori Taut18,19, Felsőtárkány 3/220 és Rudabánya21 leletegyütteseiben. Ezek a faunák valamennyien humid éghajlatot tükröznek. Ez a körülmény jól egyezik Van Daam Jan & Weltje Gert,22 1999 megállapításával, akik a Spermophilinus nemzetség környezeti preferenciájaként szintén humid erdei környezetet feltételeznek spanyolországi faunákban való előfordulások alapján. 15 Cuenca-Bescos, 1988. 16 De Bruijn, 1999. 17 De Bruijn—Mein, 1968. 18 Feru et al, 1979. 19 Hír et al, in press 20 Hír, 2003. 21 Kretzoi—Fejfar, 2005. 22 Van Daam—Weltje, 1999. 215
